A tudos biztosra vette, hogy elobb-utobb megfejti a letezes titkat; biztosra vette, hogy ido kerdese az egesz. Ugy erezte, ha tuzetesen megvizsgalja a dolgokat, akkor minden kerdesere sikerul valaszt kapnia. Egyik nap egy piros rozsat vett eszre az osveny mellett. - Gyonyoru- suttogta. Kivancsi lett a rozsa titkaira, ezert leszakitotta, es elvitte haza, hogy megvizsgalja. Otthon aztan apro darabokra tepte a rozsat, de hiaba, mert keptelen volt megtalalni benne azt, ami oly szeppe tette. Ertetlenul allt a szettepett virag folott. - Egy nap ez a titok is ki fog derulni, erre a kerdesre is valaszt fogunk talalni. Talan eppen en leszek az, aki megteszi ezt a felfedezest! Ugyanazon a napon egy muvesz is vegig ment ugyanazon osvenyen, es o is megpillanott egy gyonyoru rozsaszalat. Letepte, hazavitta, beallitotta egy vazaba, es nekiallt, hogy lefesse. Mikozben festett, a rozsa elhervadt es elpusztult. A muvesz ertetlenul razta meg a fejet. - Se szavakkal, se ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szepseget. Talan egy nap valaki majd megfejti a titkot, mitol ilyen szepek a viragok... A kepem is szep, de kozel sem olyan gyonyoru, mint a rozsa volt! Ugyanazon napon egy szerzetes is vegig ment ugyanazon osvenyen, es o is megpillantott egy gyonyoru rozsaszalat. Leult melle, beszivta illatat, elgyonyorkodott benne, es ugy belemerult szepsegebe, hogy el is feledkezett arrol, hol van. Vegul mosolyogva felallt, es elsetalt. Kesobb elmeselte az esetet az egyik baratjanak. - Es mire sikerult rajonnod?- kerdezte a barat. -Arra, hogy a letet at kell elni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, es unnepelni kell, es sosem szabad kiserletet tenni arra, hogy megismerjuk a reszleteit. Nezz csak! -Mutatott korbe a kertben. - Nezz es lass, es fogadj el mindent olyannak, amilyen!