Valahol a Hargitának vadregényes táján
Előadó: Szijgyártó Sándor

Dalszöveg

Valahol a Hargitának vadregényes táján,
Élt egyszer egy barna kislány, hazug szóval, csalfán.
Megtagadta azt az esküt, amit mondtam néki,
Letagadta azt a csókot, amit adtam néki.

Nem tudom, hogy mit vétettem a Te jó anyádnak,
Elrabolni akar tőlem, odaadni másnak.
Pedig, ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ugye kislány, Te sem tudnál mással boldog lenni?

Rajtam nevet, ujjal mutat rám az egész világ,
Pedig akit úgy szerettem, tőlem elrabolták.
Elrabolták a muzsikát, a nótaszót tőlem,
Úgy hallottam barna kislány készülsz esküvődre.

Elmegyek, az esküvődre tiszta feketében,
Letérdelek a templomnak egy kis szegletébe.
Térden állva, leborulva imádkozok érted,
Ott lesz majd az esküvődön szívem szenvedése.

Ne hallgasd a muzsikaszót, gyere ki egy szóra,
Könnyben úszik sápadt arcom, törölgesd le róla.
Ha nem jössz ki maradjál bent, ölelj, csókolj csalfán,
Ne lásd azt, hogy sír egy legény a Hargita partján.

Későn van már a szerelem, késő már a bánat,
Hiába is hívnál vissza, nem vágyom utánad.
Hűtlen lettél, csalfa lettél, fogjon meg az átok,
Gondolj reám valamikor, ha egymást csókoljátok.

Nem vágyom a csókjaidra, adhatod már másnak,
Bár soha se hittem volna szíved kacajának.
Bár soha se hittem volna, nem fájna most semmi,
Nem kacagna, nem mutatna ujjal reám senki.

Az utolsó kívánságom ne tagadd meg tőlem,
Mert a nap is visszatekint, ha van lemenőben.
Nem voltam én utca rossza, csak egy az én vétkem,
Szerettem egy barna kislányt, de az megcsalt engem.

Gyere ki a temetőbe, ha majd kikísérnek,
Ne félj ott a megszólástól, ott már nem beszélnek.
Mert a csöndes temetőben nincs se bűn, sem átok,
Simogasd meg a fejfámat, mindent megbocsátok.

Címkék: hargitának táján vadregényes valahol  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 4 éve

Látta 327 ember.