Fejemet nagy őrültségnek adtam,

Egy-kettőre regényt faragtam.

Zakatolt az agyam, mint a gép,

Nem kellett hozzá más, csak egy számítógép.

Éjjel-nappal vertem a billentyűzetet,

Így szerzett a lány ellenfeleket.

Akik el akarták venni az apja földjét,

Kaszálók, és rétek zöldjét.

Életükre nem egyszer rátörtek,

Nem könnyű az élet, hamar rájöttek.

Miközben Liz gyilkosokkal hadakozott,

Hozzá egy sármos férfi csatlakozott.

Ki, kit védett most már én sem tudom,

Jó néhányszor elcsattant az ostorom.

Elizabeth egy hirtelen heves teremtés,

Ami Paulnak nem túl szerencsés.

A férfi, ki a lányba beleszeretett,

Ostorral megverettetett.

Verés után édes a szerelem,

Mely Paulnak csak veszedelem.

Üti-vágja őt élete virága,

Arcára ráfagy a csók-virágja.

Fegyverben sem szenvedtek hiányt,

Rendületlen mentek toronyiránt.

Marcona gyilkosok üldözték őket,

De legyőzték a bűnözőket.

A szerelem magját is elvetettem,

De mire mentem vele,  már elfeledtem.

Így lett történetemnek hamar vége,

Folytatásnak nagy a valószínűsége.