Egy rózsaszín kék titkos alkonyatban
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan,
mint búcsúterhes hosszú zokogás;

s majd jön egy angyal, a kaput kinyitja,
s a párás tükröt, elhalt lobogást
hű kézzel és ragyogva megújítja.

/Charles Baudelaire/