Első fejezet

Furcsa napok.

Az hogy látom,ahogy az összes barátnőm lassan több éves kapcsolatban él,miközben én a szakadék szélén állva,majd leesek.

Mind őrültek.

Azt hiszitek érdekel?

Olyan dolgok,mint a szerelem,házasság nem érdekelnek.

Szerinted hülyeség?Pedig nem az…

Így írogattam az internetre,mikor anya belépett a szobámba.

-Úram atyám!Hát még nem pakoltál össze?

-Az ég világon semmit…Ha New York-ba költöznénk még rá is szánnám magam,de…

-Egy szót se többet!Azonnal kezdj el pakolni.És kapcsold ki a számítógépet.

Anya ezzel kiment.
Gépeltem tovább.

Elköltözünk mert anyámnak új férje van.

Az interneten ismerték meg egymást.Hogy ez is tragédiával fog végződni,az biztos.Megértem,ha élőben ismerkednek az emberek,de úgysem egy tündermése.A végén mindig valakinek fáj.Erről szól az egész.Egymás kölcsönös kihasználása.Ha mindenketten hasonlóan használjátok ki a másikat,akkor boldogok lehettek.Mindegy…Most megyek.

U.I.:Érdekes dolog ez a blog.Mintha saját magadhoz beszélnél…

Puszi,

Larissa.

(Átugrunk a fiú szerepébe)

(Kosarazás után..)

-Szia Dave,annyira jó voltál ma is.

-Köszönöm Loretta.

-Nincs mit.Akkor ma randizunk?

-Bocs,szerintem ma mégsem érek rá.

(Fiú otthon,gondolkodik...)

Ma jó napom lett volna.Megnyertünk egy nagy meccset,és végre,George egyszer sem esett el a meccs alatt,a rossz rész,hogy Loretta elhívott megint randira.Minden nap rákérdezz,és én mindig nemet mondok…Szép lány,meg minden,de totál nem az én világom a csaj.És,amúgy is…tök hülye.

(Lány az új szobájába érve)

Bárcsak szakítanának most rögtön.

-Ezt hallottam ám! – Anya új férje Michael.

A szobában egy idétlen kék plüss maci ült.Hatalmas volt.

-Van barátod?-kérdezte Michael.

-Nincs...

-Akkor a macit ölelgetheted.

Fejbe rúgtam...persze csak képzeletben.

-Nyugi,csak viccből mondtam – mondta nevetve Michael.

Biztos észrevette,hogy mérges lettem.

Ez annyira....jellemző.Mindig én szívok legtöbbet.Anya meg nyugodtan éli futó kalandos kapcsolatait.Felőlem csinálja,de ne akkor amikor még van kit,hogy eltartson.Elegem van máris.

Irány a blog.

Ráugrottam az ágyra.Mikor felhajtottam a laptomot egy kutya bukkant elő ugatva.Sáros volt,és nyálas.Azonnal kiszaladtam a szobából.

-Mi az?-kérdezte anya.

-Egy...egy dög van odabent!

-Az nem dög,csak Rexy – mondta Michael.

-Bármi is az,tűntesd el a szobámból.

Légyszíves.-Tettem hozzá.

-Persze,persze.

Hát igen...Üdvözöllek az életemben.Sok szívás,kevés izgalom.Komolyan néha azon gondolkodom,hogy elkezdek hülye kis szerencsehozó amuletteket venni.De legalább szép kis szobám van.Gondoltam rögtön,ahogy beléptem.Egy szép nagy kék fotel helyezkedett el,pont ki lehetett látni az ablakon rajta.Ablakból csak egy,de az jó nagy.Az ágy pedig kétszemélyes,de sohasem tudtam megmondani,hogy mikor szép egy ágy.Szerintem nem igazán lehet szép...csak...ágy lehet.Na,de most írány a blog.

Mikor felnéztem elég nagy meglepetés várt rám.Egy embernek tetszik a blogom.

Soha nem hittem volna,hogy bárki egyáltalán olvassa a blogomat.Csak unalomból csináltam.De nézzük ki az,miféle?Biztos valami japán...Azoknak tetszik minden,ami amerikai..Egy 20 éves srác.Hmm....két évvel idősebb csak.És nem is lakik olyan messze.Persze hogy nem.Csak Kanadában.

Nézzük az adatlapját.Hobbi kosarazás...de átlagos.Zenélés...oké.

Egy új üzenetem érkezett.A sráctól...mi áll benne?

„Szia!Tetszik a blogod!”

Ez velem akarja leélni az életét.Na,jó szépen kell elzavarnom.De nem csináltam semmit.Irkáltam mindenfélét a blogra,aztán lefeküdtem úgy 11 körül.

Ezután már csak annyira emlékszem,hogy anya ordíbált,hogy menjek reggelizni.Tiszta kóc voltam.Furcsa...de én így szeretem.A napfény....Hol vagyok?Ja,persze...már tudom.A pokolban,ahol sok az ismerős,de sok a szívás.Irány reggelizni.

-Álomszúszék.-bújt elő az újság mögül Michael.

-Majd adok én neki alvást.

-Ne már anya.Tini vagyok,kell egy kis hanyagság a szervezetemnek.

-Majd kapsz te!

Tükörtojás volt reggelire.Szerettem,mert nem mindig volt.Ezért nem untam meg soha.

-Lányom,te veled meg mi van? – szólt anya.

-Mi lenne?

-Ha kérsz még akkor szólj,de ne a tányért egyed!

És tényleg.Lenézve a tányérra,már tényleg üres volt.Elgondolkodtam.Nem is...inkább csak.Elszálltam.Mikor aludtam egyáltalán el?Ilyeneken agyaltam,így nem csoda,hogy elrepültem a gondolatok világába.

-Larissa..a szomszédban lakik egy kedves fiú,egy idős veled – szólalt meg Michael.

-Köszönöm,nem.

Ezzel felkeltem és elindultam újra a szobámba.Ledőltem az ágyra,a fejemet pedig betakartam egy párnával.Aaahh...Megint egy új élet kezdete.Jellemző.Anyum feljött a lépcsőn,és benyított.

-Mi a jó isten bajod van kislányom? – kérdezte anya.

-Anya...nem vagyok már kislány...Totál jól vagyok,csak...

Nem mondtam anyának soha,de nagyon nehéz volt mindig új életet kezdeni.

-Tudom,tudom.De mostmár maradunk...menj nézz körül az utcában!

Nagy mormogás közepette,anya rám nézett,de valami leírhatatlan módon,és kinyögtem egy okét.

-Na látod-ezzel anya el is tűnt.

Hol kezdjem?Menjek és sétáljak egymagamba,tök égő...Mindegy.Kimentem az utcára.Ismerkedni úgysem fogok,anya!Puszi,Larrisa!