VIASZVIRÁG

A 200 ismert fajból a Hoya bella és a Hoya carnosa a legismertebb. A bella nem csavarodik, és kisebb is marad, mint a carnosa, mely életrevaló, húsos levelű kúszócserje. Mindkettő nyáron hozza édes illatú, porcelánfehér, középen bíborvörös bogernyővirágzatait. A Hoya bella legjobban egy kis orchideakosárban vagy ámpolnanövényként egy klimatizált virágablakban fejlődik legszebben. Ezen kívül van még több fajtája is. A Hoya lacunosa, melynek elliptikus vagy lándzsa alakú levelei, és gomb formájú, fehér-zöld virágai vannak. Ő inkább a félárnyékos helyeket kedveli. A másik faj, a Hoya linearis, melynek lecsüngő, csruzavékony hajtásai és fehér virágai vannak. Akinek szerencséje van hozzájuthat egy-egy ilyen ritka példányhoz is. Azonban van egy dolog, melyben minden faj megegyezik. Azonos igényik vannak, melyek a következők:                                                                 Tenyészhelye legyen világos, akár teljesen napos. Nyáron meleget, 18-23°C-t, télen hűvösebbet, 14°C-t igényel. A magasabb hőmérsékleti értékek a Hoya bellára vonatkoznak. Nyáron módjával öntözzük, télen kapjon még kevesebb vizet. A növekedési időszak alatt kéthetente tápoldatozzuk. A viaszvirág a változó fényviszonyokra gyakran virág- és bimbóhullással reagál. Mindkét faj elviseli a száraz levegőt, de hajtásképződés közben rendszeresen permetezzük. Tavasszal, szükség esetén "B" típusú virágföldbe ültessük át. A túl hosszú hajtásokat bátran vágjuk vissza. Levéltetvek jelenhetnek meg rajtuk, ha télen túl meleg helyen áll. Levélhullás és hajtáselhalás, pangó víz, és hideg föld esetén következhet be. Virághullás, ha télen túl sötét helyen áll, vagy új helyre kerül. A leveleken látható fehér pettyek a fajra jellemzőek, nem kártevők. Szaporítani fej- vagy szárdugvánnyal lehet, fűthető szaporítóágyban. Jótanács: a Hoya carnosán hagyjuk meg a rövid virágzati szárat, mert ezen képződik az új ernyővirágzat.

KARÉJOS ZÁMIA

Ezt a mutatós levéldísznövényt inkább a tágas otthonokba ajánlom. Törzse jelentéktelen magasságú, mintegy 15 centire nő, de előfordul az is, hogy a föld alatt marad. A sokszor 120 centi magasságúra növő levelei a száron párban elhelyezkedő levélkékből állnak. A Zamia Furfuracea természetes élőhelyén még gyümölcsöt is terem, de minthogy a hím- és nőivarszervi egyedek külön növényen vannak, a lakásban tartott egyes példányok ritkán teremnek. A növényt olyan helyre tegyük, ahol szabadon terjeszkedhet. Szerencsére lassan nő, így hosszú évekig kezelhető méretű marad. A növényt minimum 10°C-on kell tartani, de a legjobban a 20-25°C-t kedveli. Az erős huzattól mindenképpen óvjuk. A bőséges, de szórt fényt kedveli. Jó alaposan öntözzük meg, majd a következő öntözéssel várjunk, amíg a föld szinte teljesen ki nem szárad. A hűvösebb helyen tartott növények kevesebb öntözést is igényelnek. Arra azonban vigyázzunk, hogy soha ne öntözzük túl. A meleg és száraz levegőn tartott növényt permetezzük, de ezt mindig reggel végezzük, hogy még az éjszaka beállta előtt felszáradjon leveleiről a nedvesség. A beállt növényt tavasztól a nyár derekáig kéthavonta tápoldatozzuk, általános táppal. A frissen beültett példányoknak erre azonban egy évig nincs szükségük. A növényt, ha cserepét kinőtte, tavasszal ültessük át agyogs földbe, és keverjünk bele homokot is. Jótanács: a laposan elterűlő növényt érdemes, bokros, felfelé növők között elhelyezni, így érdekesen egészítik ki egymást.

GRÁNÁTALMA

A szubtrópusi gránátalma bokortermetű, esetleg kis fává fejlődő növény. Az 50-100 centis törpe változatok kivételével, magasságuk 1-5 méter között változik. Vékony, hajlított, alacsonyan elágazó törzsén sűrű korona helyezkedik el. A fiatal hajtások és vesszők többé-kevésbé négyélűek, kezdetben zöldespiros színűek, majd idősebb korban fásodnak, és szürkésbarna, barna színűek lesznek. A fejlettebb bokrokon tüskeszerű hajtások is megjelenhetnek.