Nap és Hold

Távol vagy, s mégis közel,
Karjaid helyett, csak a fény ölel.
Álmom magányos szédület,

Bizsergető, rideg révület.

Sápadt reménnyel, sugaraid hajszolom,

Csalfaságodtól van, hogy elfogyok!

Egy pillantás és újra megtelek,

Csillám ajkaid vakon követem.

Közel vagyok és mégis távol,

A vágy ösvényét, haladás nélkül járom,

Kacér játék, mit űzöl velem,
Tétje buja, édes és heves.

A szerelem, mit együtt játszunk,
Te óvsz nappal, én éjjel álmod vigyázom.
Este tüzes pírral szenderedsz,
Reggel ébredő tekintetedben veszek el!

Mi nekünk a közel, s mi a távol,

Mi a való és mi az álom?
Már tudom, érzem és látom,
Örök hajsza, örök mámor!

Pécs, 2004. szeptember