Balatonszemesen

Egy jó hetes üdülés Balatonszemesen,

Időt eltölteni itt okosan és ügyesen.

Sokat lubickolni a jó langyos vízben,

Kifeküdni, napozni a szépen nyírt fűben.

Tisztavizű Balatonnak, homokos az alja,

Motorosok, vitorlások úszkálgatnak rajta.

Van vagy cirka harmincnyolc fok meleg,

Ettől a nagy forróságtól láthatár is remeg.

Embereknek sokasága künn, a szabad strandon,

Mindenkinek jut egy kis hely, ebből nem lesz gondom.

Beballagunk jó messzire, az áttetsző vízben,

Hű páromat kézen fogva csak haladunk merészen.

Lassan jő az este, a meleg, rekkenő időben,

Vacsora vár minket a bírósági üdülőben.

Másnap kissé hűvösebb van, kirándulni megyünk,

Hiszen így lesz teljes az itt töltött egy hetünk.

Temetőben felkerestük Latinovits síremlékét,

A szintén itt nyugvó Bujtor István féltestvérét.

Innen aztán mentük szépen a postamúzeumba,

Fényképezőgépeinket sűrűn kattintgatva.

Másnap reggel igen korán, nagy hajóra ültünk,

Messzi Badacsonyba mi ílymódon kerültünk.

Széjjelnéztünk ott is, sokat gyalogoltunk,

Délutáni időpontban visszahajókáztunk.

Ismét csak a fürdés, a hűs Balaton habjai,

Nem hiába szeretnek itt kis hazánk nagyjai.

Hamar elröppent az egy hét, ám, de visszajövünk,

Te áldott jó Magyar tenger, sokszor felkeresünk!

                                                        Pápai Zoltán

1951. 03. 12.-én, a Békés- megyei Elek városában láttam meg a napvilágot. Itt jártam suliba, itt érettségiztem. Kerek 30 évet dolgoztam át, 15-öt az eleki téglagyárban, 15-öt a Gyulai Húskombinátban. 18 évesen, 1969 novemberében nősültem (sajnos!). 3 szép leányom és 4 gyönyörű unokám van. 2 nagyobbik lányom Svájcban él, a kisebbik, Anita van velem Patrik unokámmal együtt. Igy hármasban élünk egy háztartásban, amióta 1990-ben elváltam. Immár 20 éve van egy bájos barátnőm, Böbe, akivel imádjuk, jól megértjük, kiegészítjük egymást. Jelenleg előnyugdíjas vagyok, emellett társadalmi (polgári) szertartásos temetéseken búcsúztatok, ezzel egészítve ki a nyugdíjamat. Sok baromságot csináltam életemben, ám a válás után én lettem a föld legszeretetreméltóbb embere. Nem iszom, nem dohányzom. Szabadidőmben verseket írok, van egy kötetem "Nem számit, hogy ki voltam én" címmel, amely 100 írásomat tartalmazza.  (Készül a második). Egyenes és őszinte ember vagyok, aki utálja a bunkó embereket, a hazugságot, a tv-ben a reklámokat, viszont imádom a NŐKET, a barátaimat. Igen aktív életet élek, nincs különösebb okom panaszra! Itt lakom, közel a román határhoz. Ennyit dióhéjban, ha bármiben segíthetek, vagy kérdésed van, állok elébe! Gyönyörű napot!!!

Nem számit…

Nem számit, hogy ki voltam én, de éltem és tettem, amit kellett,

Boldog kisgyermekként játszadoztam pajtásaim mellett.

Az éveket áttanultam, tudni vágyásom el nem hagyott,

És jöttek a dolgos évek, ifjúságom messzire szállhatott.

Egy szép gondolat mindig itt volt velem:

Segíteni mindig, mindenben a többi jó emberen.

Mindig úgy akartam élni, hogy előttetek becsületem legyen.

Nem számit, hogy ki voltam én, de szerettelek titeket,

Ha bánatotok volt, szívből együtt éreztem veletek,

Örömötökben osztozhattam, mint illik jó barátnak,

Számtalan köszönet mindenért, drága, élő embertársak!

Nem számit, hogy ki voltam én, hiszen jól tudjátok,

Hogy egész életemben csak jó voltam hozzátok,

Lehet, hiányzom majd, talán gondoltok is néha rám,

Egy-egy ráérő nappalon, vagy egy bántó, álmatlan éjszakán.

De, ha rám gondoltok, kérlek, mosolyogjatok,

Mer én már a ragyogó csillagok közt vagyok,

S mindazoknak, akik megbecsültek,

Sötét éjeken át fényesen ragyogok.

Nem az számit, ki voltam én, de mindvégig itt voltam veletek,

Ezért most arra kérlek titeket, ne felejtsetek el engemet.

Ha a temetőben jártok, szerény sírhalmomra nézzetek,

És gondoljatok arra, hogy egykor, régen, itt éltem köztetek.

                        Elek, 2007. október 23. Pápai Zoltán