1673 december 27-én történt, Szent János evangélista ünnepén. Margit nővérnek valamivel több szabadideje volt ezen a napon, mint máskor, így az Oltáriszentség imádásába merült. Hirtelen áthatotta az Isteni Jelenlét. De hallgassuk meg őt magát, hogyan meséli el a történteket. A jelenet magasztossága páratlan.

«…Elfelejtkeztem önmagamról, és a helyről, ahol voltam, belevesztem az isteni Lélekbe, szívemet csordultig áthatotta szeretetének ereje. Hosszú ideig engedte, hogy isteni Szívén pihenjek, ahol szerelmének gyönyöreit ízleltette velem, és Szent Szívének megmagyarázhatatlan titkait értettem meg, melyeket eladdig elrejtett előlem, és csak ekkor fedett fel első ízben, de olyan érzékletes és hatásos módon, hogy nem hagyott egy pillanat kételyt sem bennem, pedig szüntelenül rettegek, nehogy tévedésbe essek, amikor elmondom, ami velem megtörtént.

Rafael arkangyal héberül רפאל, kb: „Isten meggyógytott”, „Isten meggyógyít”, arabul: اسرافيل) a vándorok és utazók védője, mert a Szentírásban Tóbiás utazótársa volt. Rafaelt utazóként ábrázolják szandálban, karján utazó köntösével és egyéb utazási felszereléssel, néha vízi tükörrel, és mint minden angyalnak, neki is szárnyai vannak.

A Rafael név jelentése a héber rapha': gyógyítani és az 'el: Isten szavakból alakult ki. Jelentése tahát „Isten gyógyít”, vagy más értelmezésben az „Isteni gyógyító”.

Gábor arkangyal (vagy Gábriel főangyal) egyike a 3 (vagy hét) arkangyalnak.

Tiziano: Gábriel Arkangyal

Neve a „Gibor” szóból ered, amelynek jelentése: „Isten ereje”. Megbízatására a következő ószövetségi mondat utal: „Általad jő el a Szentlélek”. Teljhatalma van az Édenkert, a kígyók és a kerubok fölött.

Gábriel az Ószövetségben és az Újszövetségben is szerepel. Lukács Evangéliuma Gábrielt úgy említi, mint Isten hírvivőjét, küldöttjét.