Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap
este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát.
Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az
eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy
mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
(Alkyoni Papadaki)