A szeretet érzése kell mint a fény,
A barátság érzése kell mint az éj.
Mikor két baráti kéz összefonódik,
Szívük, lelkük is összehangolódik.
Tárd ki szíved bánatát,
Ő azt is érzi, ha magányra vágysz,
S azt is, ha szükséged van rá,
Már nyújtja feléd segítő kezét egy igaz barát
Amikor nézed a csillagokat éjjel,
elgondolkozol, hogy mit is érzel.
Talán az ifjúság érzése? Vagy az indulatok végtelensége?
Csak nézed elmerengve, s visszaemlékszel, egy régi kincsre:
Ami a szívedbe lopta magát,
mert meglelted a Barátság sugarát!

A boldogság gyakran olyankor jön, mikor a legkevésbé se számítunk rá.
A nagy veszteségek és a fájdalom után mindig valami jó dolog történik.
Ha becsukódik egy ablak, kinyílik egy másik.
Ha elveszítünk valakit, helyette égi ajándékot kapunk.
Minden okkal történik, csak ez az ok sokszor olyan egyértelmű, hogy észre se vesszük.
Mindent túlbonyolítunk, pedig a megoldás ott van az orrunk előtt.
És amíg arra figyelünk, hogy mennyire fáj a szívünk, kizárjuk az életünkből a boldogságot.