Ené Bakos Irén üzente 16 éve
Polgárné Éva üzente 16 éve
busa maria üzente 16 éve
Radványi-Nagy Katalin üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
István Halhóber üzente 16 éve
Dancsovszki Anna üzente 16 éve
Dancsovszki Anna üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Drága Juditkám
Szívből szeretem ezt a verset, köszönöm, hogy Te is fletetted.
Szeretettel
Ágnes
KIss Sándorné Marika üzente 16 éve
id.Csik József üzente 16 éve
Szervusz Kedves Judit...!
Köszönöm szépen a küldeményedet,igen fontos kérdéseket ölel fel ez a téma az ember életében.
Nagyon tetszett az írásod ezért én is küldök egy verset...!
Csók az esőben...!
Este volt... Nagy sötétség már...
Az eső esett... Az út tiszta sár.
És mi mentünk, mentünk hazafelé...
Az eső esett... Már eláztunk eléggé.
Mindkettőnk haja csupa víz volt.
Én ránéztem, s csak mosolygott...
Pedig fázott... Fázott a hidegben.
A hidegben, az esőben, a sötétben.
De én ott voltam... Mellette voltam.
S melegítettem testét, ahogy tudtam.
Pedig fáztam... Én is fáztam a hidegben.
Még sem érdekelt, csak ne fázzon az esőben.
Hozzám bújt, megölelt, s én is megöleltem.
Eddig éreztük az esőt... De már nem...
Az eső megszűnt létezni, s minden más.
Nem éreztük már a hideget, csak egymást.
S mikor hideg, fázós ajka ajkamhoz ért.
Megszűnt minden... Minden, mi idő és tér.
Egy pillanatra elhagytuk e sötét helyet...
De véget ért a pillanat. Ismét sötét lett.
Az eső újból eleredt... És csak esett...
Csend volt, de az eső megtörte a csendet.
És mi mentünk, mentünk hazafele a hidegben...
De melegített minket egy érzés... A szerelem...
Győri László
Mohácsiné Zsóka üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Hőgye Sándorné Ani üzente 16 éve
Kováts Lajosné üzente 16 éve
Juditkám, nagyon szép verset hoztál megint.
A kép is gyönyörü.
Köszönön szépen, hogy megosztottad velünk.