Egy gondolattal folytatnám,,,
A könny,mi arcodon végigcsordul,
Talán,,
Lelked patakjából,egy csepp...
Fénylő szemed,könnyes tükre,,
Áztassa,mossa,érzéseidet..
A tény az nem változik,..
De könnytől, lelked,
Könnyebb lesz picit...
Bár ugyan úgy fáj,
S egy sóhaj...
Mi csendben,elhagyja
Ajkaid...
A gondolat,mindig-mindig,,
A történésre visszatér...
A szétzúzott,összetört,érzelem,
Marcangol ,kínoz,,S a szó,Miért !!
Tisztelettel,,Tompa László,,

Válasz