Nem szorul majd magyarázatra , idézek majd részeket a Bibliából, Énok könyvéből , és G. Dibitonto Angyalok Csillaghajókban c . könyvéből. 

Akinek van füle a hallásra az hallja , mert most van ez az idő , most élünk benne a Bibliai látomások nekünk szólnak és olvasva hallhatjuk .

Részlet Énok könyvéből 

A hét hegy, az Úr Isten trónusa és az élet fája

24. 1. Onnan a föld egy másik területére mentem, ahol egy éjjel-nappal égő tűzhegységet mutatott nekem.

2. És a mögé kerülve láttam hét csodálatos hegyet, amelyek mind különböztek egymástól, és azok kövei fenségesek és szépek voltak, teljességgel pazar, ragyogó látványúak, és világos külsővel:

3. Három kelet felől, egymásba érve, és  három dél felől, egymásba érve, mély szakadékokkal, amelyek egymásba értek. És a hetedik hegy ezek között állt, s magasabb volt a többinél. Magasságában egy trónusra hasonlított: és illatos fák vették körül a trónt.

4. Azok közt volt egy fa, amilyet soha nem szagoltam még, nem is volt belőle több, vagy ahhoz hasonló: illata minden illatot felülmúlt, és levelei, virágai és ágai nem száradnak el sohasem; a gyümölcse szépséges, és hasonlított a gyümölcs a pálmafa datolyáira.

5. Akkor azt mondtam: „Milyen szépséges ez a fa, illatos és levelei tetszetősek, és virágainak megjelenése pompás.” Akkor Mikháel, egyike a szent és méltóságos angyaloknak, aki vezetőjük, és aki velem volt, válaszolt nekem.

25. 1. És ezt mondta nekem: 'Énok, miért kérdezel engem e fa illatáról, és miért kívánod megismerni az igazságot?'

2. Én pedig válaszoltam: ‘Mindent meg szeretnék tudni, különösen erről a fáról.'

3. És erre így válaszolt: 'Ez a magas hegy, amit láttál, amelynek csúcsa olyan, mintha Isten trónusa lenne, valóban az Ő trónja, ahová majd leül a Szent Hatalmasság, a Dicsőség Ura, az Örök Király, akkor, amikor eljön meglátogatni a földet jóságában.

4. És az illatos fát illetően, halandó ember nem érintheti ezt meg a nagy ítélet idejéig, amikor bosszút áll mindenen és véghezvitt [mindent] mindörökké. Akkor megadatik majd az igazaknak és a szenteknek.

5. A gyümölcse a választottak eledele lesz: A fát pedig északon fogják elültetni szent helyen, az Úr a mindenség Királya házának közepében.

6. Akkor örömmel vigadnak majd, boldogok lesznek, és belépnek majd a szentélybe, és a fa illata átitatja majd csontjaikat, és hosszú életet élnek majd a földön, olyat, amilyet atyáid éltek: És azokban a napokban nem lesz többé bánat vagy vész, sem kínok, sem csapások nem érik már őket.'

Részlet G. Dibitonto könyvéből 

Csend következett. A belső öröm érzése járt át, mind az itt jelenlévő fény vándorai, mind e lenyűgöző éjszaka nyugalma miatt. Visszaemlékeztem azokra a szavakra, melyeket Rafael korábban a Zoagli magaslatain történt találkozásunkkor mondott, és gondolatban összehasonlítottam azzal, amiről most beszélt. Meg voltam győződve, hogy az Éden kertjét a felismerhetetlenségig elcsúfították azok az emberek, akik ellenszegültek a teremtő Atya szeretetének. Viszont az űrbeli testvérekkel töltött puszta együttlétem is már segített abban, hogy sok dolgot megsejtsek és megértsek. Ekkor igazából arra vágytam, hogy ez az éjszaka sohase múljon el.

"Néhányan", beszélt tovább Rafael, "azt kérdezik maguktól, hogy mi egyáltalán létezünk-e, és úgy vélekednek : 'Ha a földönkívüliek léteznek, akkor ugyan miért nem mutatkoznak meg mindenkinek és miért nem lépnek velünk kapcsolatba "rendes módon"?' De a Földön sok ember már nagyon jól tudja, hogy mi valójában nagyon is létezünk és azt is, hogy nem értünk egyet e bolygó vezetőinek egoista és háborús törekvéseivel. Mert ők valójában a hatalmuk alá akarnának vonni minket, hogy olyan ismereteket szerezzenek meg tőlünk, melyek még pusztítóbb és még rettenetesebb fegyverek kifejlesztésének a lehetőségét adná a kezükbe. Ez az oka tehát, hogy a földiek által nem várt módon cselekszünk, épp azért, hogy kiiktassuk az ilyen veszélyeket, és ezért várunk arra a pillanatra - amennyiben ez lehetséges lesz -, hogy ismereteket adjunk át a földi testvéreknek, melyeket aztán az egyetemes törvényeknek megfelelően kell alkalmazniuk, ahogy ez egykor az istenfiaknak is adatott."

"

Rafael azt mondta : "A Föld hamarosan újra az Éden kertje lesz. Mielőtt azonban a földlakók valóban újra boldogok lesznek, a mostani keményszívűségük következtében sokat kell majd szenvedniük. Végül azonban az a szeretet, amely mindegyikükben benne lakozik, túl fog szárnyalni minden rossz szenvedélyt."

Barátságos hangjával most Firkon kapcsolódott be a beszélgetésbe : " A Bibliában azt lehet olvasni", mondta élénken, "hogy a zsidók megéltek egy kivonulást, amely kivezette őket a rabszolgaságból. Nos, ez a mi mai kinyilatkoztatásunk is : a Földnek fel kell készülnie egy új kivonulásra, amelynek nincs párja a történetében. Egyetlen egy esemény sem mérhető össze azzal, bármikor is történt a Földön, ami előtt most álltok! Hogy ezt megértsétek, ahhoz el kell olvasnotok azokat a 'jeleket', amelyeket leír a szöveg arról a kivonulásról. Felhő- és tűzoszlopokat láttak akkor az emberek az Egyiptomból menekülő héberek feje fölött, amelyeket ti ma repülő csészealjaknak és anyahajóknak neveztek. Pontosan ugyanazok a jelek és valóságok jelzik számotokra már ma előre azt az új és utolsó kivonulást, amely ki fog vezetni benneteket a nyomorúságból és elvisz az Egyetemes Szeretetbe, a valódi Ígéret Földjére. Nagyon fontos, hogy ezt mindenki belássa. Az idő sürget!"

"Mi fogunk kísérni benneteket", mondta Ilmuth édes hangján, " mint azt annak idején tettük, de most már sokkal nagyobb lesz a segítség. Át fogunk vezetni benneteket az Éden kertjébe. Ez a kivonulás követlenül előttünk áll, mert már készenlétben áll a bolygót érő tíz csapás, melyet azok a szellemek fognak előidézni, akik hatalmasok a gonoszságban. Ti egy olyan pusztaságon fogtok keresztülmenni, amihez képest az, amit egykor a héberek küzdöttek le, egy oázis volt. De mi fölöttetek leszünk ugyanúgy, mint akkor, és még sokkal láthatóbban és meg fogjuk adni nektek minden segítséget és vigasztalást. Minden tekintetben segíteni fogunk nektek.

Nappal felhőoszlopok leszünk,éjszaka tűzoszlopok.

Mi nem hagyunk benneteket sose magatokra, és úgy lesztek védelmezve, ahogy még sosem volt védve egy teremtmény sem e megviselt bolygótokon. "

Részlet a Bibliából Mózes 2. könyve a Kivonulás könyvéből

Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjén át vezette őket, jóllehet az lett volna a rövidebb. Isten arra gondolt, hogy a nép megbánhatja, ha háborút kell kezdenie, és visszatér Egyiptomba.

Kiv 13.18

Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból.

Kiv 13.19

Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: "Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal."

Kiv 13.20

Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le.

Kiv 13.21

Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak.

Kiv 13.22

Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.

Kiv 14

Nem mondtuk neked már Egyiptomban is, hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni."

Kiv 14.13

Mózes így válaszolt a népnek: "Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket.

Kiv 14.14

Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok."

Kiv 14.15

Az Úr így szólt Mózeshez: "Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak.

Kiv 14.16

Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.

Kiv 14.17

Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain.

Kiv 14.18

Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain."

Kiv 14.19

Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le,

Kiv 14.20

s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.

Kiv 14.21

Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált,

Kiv 14.22

és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal.

Kiv 14.23

Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe.

Kiv 14.24

A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta.

Kiv 14.25

Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: "Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen."

Kiv 14.26

Az Úr pedig így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra."

Kiv 14.27

Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe.

Kiv 14.28

A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük.

Kiv 14.29

Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.

Kiv 14.30

Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján.