Gyémánt, vagy kő

Gyémántokat gyűjt a múló idő, melyekből néhányról hulló lepelként derül ki, nem más, mint puszta kő. Emlékfoszlányok és kacatok egy kedves helyen sokasodnak, mely nem is létezik, neve lélek. Ha erőm engedi, bármily kedvesek, hiszen a szép is fájhat nagyon, mert elveszett és vissza sosem térhet, kinyitom a ládát, nekilátok, könnyes szemmel ugyan, de selejtezni - magamat védve - történhet bármi - elkezdeni nem félek.

Fotó: Veress Gyula