Hideg öleléssel kapaszkodott meztelenre vetkőzött fák karjába az ősz, földön sárral ölelkeztek a gyönggyé szépült könnyek, felhők hegyek csúcsán álmosan várták a reggelt vajúdva ólmos esőcseppel, színesbe öltözött levelek kellették maguk a szélnek, némelyek avarba készültek.
Alkonyodott, a délután magához hívta az estet, az meg az égaljára ecsettel fényes csillagot festett, díszítésnek holdat pingált a szunnyadó tóvizére, majd tükröt firkált elé, hogy magát jól megnézze.
Eljött az éj is,fekete ruháját megannyi szentjánoska pöttyözte, fényüket a vén tó elnyelte majd mind visszaöklendte, csonkig égett gyertya aléltan csüngő karjába tette, széllel fésült fejük hajtották fekete rögökre a fűszálak, míg madár szárnya alatt elkésett álmok bujkáltak, estétől - reggelig szépült a világ, jaj, ember, nem láttad a csodát. # Kozák Mari
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik. # Wass Albert.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!