Elcsendesülve

Egy idő után már elcsendesülünk,
s minden megélt fájdalmat mélyre temetünk,
hogy lelkünk felszínét ne sebezze az,
ami tövisekkel szegélyezte élet-utunkat.

Egy idő után már, mind elfásulunk,
vágyainkról is csak néha álmodunk,
s csak néha sírjuk vissza azon éveket,
amik valamikor régen örömmel teltek.

Az elszáguldó napok alatt jól megtanultuk,
vesztesnek babér csak szánalomból jut,
mert a vesztes sorsát mindig vértintával írják,
hogy messziről fájja mások boldogságát.

#Kun Magdolna