Minden egyes új nap új hazugságok gazmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálva meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy, hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együttélni a bűneinkkel, hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen minden este elavás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.

"Van aki könnyen  eléri azt akit szeret,

van aki sír, szenved míg az övé nem lehet.

Van aki könnyen bír feledni,

van aki meghal, mert nagyon tud szeretni!

Úgy szeretni , hogy nem várok cserébe semmit,

beérni a jelenlétével.

Szeretni őt a saját világában,

a megváltoztatás szándéka nélkül."

Kundera