Amikor azt látom, hogy egy ember, vagy gyermek szomorú, bántja valami, legszívesebben magamhoz ölelném őket, és megvigasztalnám. Mindent odaadnék egy mosolyért, ha valakit, aki szomorú megvigasztalhatnék. De nem tehetem. Nem gyógyíthatom meg a beteg lelkeket, nem tudok segíteni a fájó szíveken, a magányos idős embereken, a védtelen gyermekeken, mert nincs hozzá hatalmam. Ha mégis eljutok arra a pontra, hogy lehetséges vigaszt nyújtanom, enyhíteni a testi-lelki fájdalmat, megsimogatni egy kisgyermek fejét, aki már nem is olyan kicsi, vagy egy idős, magányos ember szívét megérinteni, megsimogatni öreg kezét, nagyon boldognak érzem magam.