Ki az az ember, aki mindíg velem van, ha sírok, vagy, ha örülök? Ki az aki soha nem hagyott el, aki együtt örült velem, és sajnálja, hogy el kell majd mennem? Ki lehet az kit nem érdekel a hajam színe, vagy az, hogy milyen magas vagyok? Van-e valaki akinek számít, hogy a szemem örömtől, vagy könnytől ragyog? Él-e még a földön egy ember, akinek nem az kell, hogy pénzem legyen, hanem én érdeklem? Hogy hol élek, hogy mit kérek. Nekem nem kell a színjáték, nem kell a dráma, csak az angyalok még tiszta álma! Nem kérek bonyolult szöveget, sokat eláruló szemeket.Nem kérek más barátot, téged kérlek, mert te vagy őszinte! És te vagy az aki tudja, hogy mi a barátság. Fölösleges a beszéd, egy pillantás bőven elég, s tudod, hogy mi a baj. Látod, ha rossz a kedvem mindíg meghallgatsz engem, és nem nevetsz rajtam, hanem velem nevetsz. Ne félj attól, hogy elmegyek, hiszen mindíg itt leszek veled, hogyha te is akarod! Ha pedig úgy hozza az élet, hogy mégis el kell válnunk, emlékezz rám,s, hogy volt egy közös álmunk! Emlékezz majd, hogy mennyit nevettünk, ne felejsd el, hogy kiket szerettünk. Emlékezz azokra a szavakra, miket csak mi értünk. Ha el is felejtesz majd engem, jusson eszedbe, hogy nekem mindíg szép emlék leszel, akármilyen rosszat is teszel a legjobb barát szóról mindíg évek múlva is egy ember jut majd az eszembe. Te.