Nem is olyan rég,gyermekként álmodtam,

Tárgyat s eszközt,mit nem is láthattam.

Csak úgy teltek a hetek,nap-nap után

S nehéz volt váltani  sok elkövetett hibán.

Egy napon aztán vendégem kopogott,

Ki lehetőségként  kitárt előttem ezer ablakot.

Ajándékba,egy hidakkal teli utat is hozott.

Rádöbbentem arra ,hogy változtatni sosem késő,

S a gondolat ereje által, egyszer minden elérhető.

Megmutatta,nincs értelme álmokat fűzni,

Sokkal inkább remek célokat kitűzni.