Magány

Sötét, kietlen utcán állok.

Min előbb még emberek nyüzsögtek.

Itt állok egymagam, fázok.

S hirtelen nem tudom, mit tegyek.

Minden annyira szép és jó volt,

Amíg nem jöttek ők.

Ó annyira hiányoznak

A régi szép idők.

Szép emlékek! Ti itt voltatok,

Mikor úgy éreztem,

Már nem szeretném a holnapot…

S ti segítettetek.

De lám! Még van tán némi remény,

S én úgy döntöttem nem adom fel

Ilyen könnyedén,

Hiszen van még remény...

Néha úgy érzem, elrepülök,

Oly nagy a boldogság itt belül

Máskor viszont menekülök.

Bár minek, hisz mindenki elkerül...

De egy jobb jövő reményében

Azt hiszem, megteszem

Hogy megváltozzak miattuk,

S többé nem mondom: hagyjuk...