http://vibrantegeszseg.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=328674

Actually only one "animal" eats cooked food, and that of course is humans, and look at all the diseases humans have, most caused by the practice of eating cooked foods and foods that humans are not biologically adapted to, such as meat."

Charlie Abel: http://tireprojectsforhawaii.com/rawfooddiet.aspx

Leszámolás a tűzbe tett ételekkel, avagy mindhalálig nyers!

 A tűz mindent felperzsel, minden életet kiolt. Az ételt is, mint minden mást is megöl, mérgezővé tesz, tönkretesz visszafordíthatatlanul. Halott étel betegséget , halált ad. Élő étel életet ad.

A föld valamennyi teremtménye csak és kizárólag olyan anyagokat vesz magához  saját  természeti közegében,  melyet a  tűz perzselő ereje nem érintett. Balga ember nem is tudja mikor mosolyogva főzőcskéz a kis konyhájában, hogy saját maga, s kis családja lassan ölő "méregpiruláját" kotyvasztja éppen. Az ételek hőkezelése jelenleg össztársadalmilag elfogadott  magas kulturális szintre van emelve, nemzetek kulinaritása, pedig sürgősen meg kéne szűntetni. Megértéshez:A probléma lényege, hogy szeretjük a főtt, ízesített ételek ízét, amit kreálunk magunknak, de ezeket le kell cserélni a nyers ízekre. A hőkezelt étel a barlanglakó ősember találmánya.Az ősember kényszerből (hideg, élelemhiány), és véletlenül a racionalitását hátrahagyva, becsapott ízlelőbimbóit követve, barlangjában felfedezte az ehetetlen ételek feldolgozásának zsákutcáját, és a mai napig élő fajtársa büszkén járja őse nyomdokát nemzetek kulinaritásává, gasztronómiai élvezetté fejlesztve tovább a barlangmódszert. Az ember saját érzékeit, ízlelését, szaglását hagyja becsapni, amikor testidegen és hőkezelés által feldolgozott, ízesített ételeket fogyaszt. Azt a védelmi vonalat nullázza le ezzel, mely normál esetben nyersen érzékelve csalhatatlanul elutasítja a természetellenes ételeket. Az ember természeti közegében nem fogyasztana száraz magok, fűfélék magját, nem marcangolna szét más élőlényeket napi szinten, s falná fel szőröstül, bőröstül, belestül-csontostul, nem szopná más állatok tejét, mert sem gusztusa sem képessége nem lenne erre. Ha elgondolkodna azon mit ehetne szívesen, élvezettel, csak azt volna képes  megenni, amire eredendően teremtve lett, a saját természeti táplálékát.Jaj azok az isteni főtt ízek, finomak, élvezetesek, ínycsiklandózóak, pedig mit sem sejtünk arról, hogy minden egyes kanál elfogyasztásával súlyosan megmérgezzük magunkat napi szinten.Az anyatejjel szívjuk magunkba a hőkezelt, és biológiai természetünknek ellentmondó ételek ízét, szeretetét, nem tudva azok borzasztó káros voltáról egészségünkre nézve.Mint ahogyan a dohánytermékekre rákerül a figyelmeztetés, hogy súlyos egészségkárosítók, a feldolgozott, testidegen, hőkezelt ételekre is rá kéne vezetni ezt a figyelmeztetést, mert valójában ugyanaz történik elfogyasztásukkor, súlyos egészségkárosítása az emberi testnek.Egy hőkezelt ételeken „tengődő”, magát egészségesnek tudó test egészségi szintje össze sem hasonlítható, egy 100% ban ideális, nyerseken táplálkozó vibrant, kicsattanó egészségű testtel.  AZ ILLESZKEDÉS TÖRVÉNYEValamennyi élőlénynek a földön természeti közegében, nyersen kell ennie saját, genetikailag rá szabott, természeti táplálékát.Az ember a hőkezelt, és nem csak a számára biológiailag alkalmas ételek fogyasztásával súlyosan megszegi az illeszkedés törvényét, s a kulcs nem nyitja többé a zárat.                     Hőkezelt ételek fogyasztása:-életellenes, mert valamennyi tápanyagtartalma(fehérje, zsír, szénhidrát, ásványi makro-és mikroelemek, vitaminok, enzimek, koenzimek, fitohormonok) visszafordíthatatlanul károsodnak, ezáltal a test számára használhatatlanná, mérgezővé válnak.-életellenes, mert a hőkezelt étel a testben pocsékul emésztődik, megromlik különféle tünetek kíséretében(gázosodás, erjedés, rothadás, puffadás, szorulás, hasmenés, orrfacsaró bűz, savasodás stb.…). Ilyenmódon a testet a hőkezelt étel nem képes táplálni. A sejtek nem kapják meg a szükséges anyagokat, olyan anyagokat kapnak, ami állandó stresszben tartja, és méregtelenítésre készteti azokat. Valójában állandóan éheznek, ezért az emberek hajlamosak túlenni magukat, s az ördögi kör kezdetét veszi.-életellenes, mert a szervezet harmonikus egyensúlya súlyosan megbomlik, az ideális testkémia felborul, egészen más, az emberi sejtekre nézve mérgező kémiai és fiziológiai folyamatokat indukál. Valamennyi szerv napi szinten súlyos károsodást kénytelen elviselni. A gépezet elszennyeződik, a korai degeneráció és hanyatlás következik be.-életellenes, mert az érzékek eltompulnak és becsapódnak.-életellenes, mert nemcsak károsodott anyagokkal árasztja el a testet, de jelentős többletanyag bevitelt is okoz, mely tovább rontja a szervek teherviselését. A tápanyagarányok felborulnak, alapvető, legfontosabb tápanyagunk, az organikus víz hiányzik a hőkezelt ételekből, ezért az azt fogyasztó állandó dehidratáltságtól, egyensúlytalanságtól szenved, s kénytelen szervetlen vizekkel pótolni a nagyfokú vízhiányt.-életellenes, mert a makro-és mikrotápanyagok szervesült formája megszűnik a hőkezeléssel, s ilyen formában mérgezőek, használhatatlanok az emberi testnek.-életellenes, mert minden élőlényben, beleértve az embert is, mégha a saját természeti táplálékának hőkezelt változatáról van is szó, a hőkezelt étel a természetidegen méreganyagával, súlyos degeneratív szervi elváltozást okoz, mert mérgező anyagait az élő szervezetek nem tudják károsodás nélkül semlegesíteni.-életellenes, mert egyedül az emberi faj rossz szokása a földön a hőkezelés és a biológiai működésének ellentmondó ételek elfogyasztása. Részletek Dr. Graham könyvéből:   „Melyik útra lép? Komoly most a tét!”  Semmi kétség a felől, hogy a nyerskoszt számos kihívás elé állítja az embert. De az előnyök oly messze meghaladják a hátrányokat, hogy vajmi kevés érv szólhat a nyerskoszt ellen. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor belátjuk, hogy a főtt ételeknek egész egyszerűen nincs helye a kicsattanó egészséghez vezető életmódban. Olyan ez, mint bármilyen más utazás. Ha elindulunk azon az úton, ami elvezet az úti célunkhoz, akkor azt biztosan végig járjuk. Ha olyan úton járunk, ami nem vezet el az áhított célhoz, arról természetesen letérünk.Ezen az úton a főtt ételeket – a magunk választotta tempóban – fokozatosan magunk mögött hagyjuk. Nem kell sietni. Elég akkor átkelni a hídon, amikor elértünk oda. De még akkor sem kell visszavonhatatlan döntést hoznunk, nem kell felégetni a hidat magunk mögött. Bármikor, akár egyévnyi alacsony zsírtartalmú, vegán nyerskoszt után is visszatérhetünk a magas zsírtartalmú főtt ételekhez, azok akkor is ott lesznek nekünk, ezt garantálom.De senki ne lepődjön meg, ha rájön, hogy a 80/10/10 vegán nyerskoszt az édes út, ami elvezet a teljes egészséghez és boldogsághoz.  Ehető-e természetes állapotában? Ízletes-e, vagyis élvezetes vagy finom-e? Természetes állapotában jó étvággyal elfogyasztható? Ha egy egészséges és egészséges ízlésű ember egy ételt nem tud örömmel és élvezettel elfogyasztani, akkor annak az ételnek a minősége alacsony. Az evés legyen élvezet az érzékszerveinknek! Ha egy teljes értékű, friss, érett, nyers, biotermesztésű étel finom, akkor az tökéletes választás. A minősége ugyanis az ízével együtt romlik, csökken.Ha egy ételt nem tudunk természetes állapotában – értsd: főzés, feldolgozás vagy egyéb átalakítás nélkül – elfogyasztani, akkor az nem része az emberi étrendnek. Az ember évmilliókon keresztül megszokta, hogy az élelmet közvetlenül a természetből szerzi, friss, nyers, természetes állapotában. A szakirodalomban nincs nyoma annak, hogy az ember fiziológiája átalakult volna, hogy alkalmazkodjon a főtt, feldolgozott vagy más módon elpusztított ételekhez. Ez eleve meghatározza étrendünk jellemzőit, és azt is, ahogyan hozzászoktunk ételeink emésztéséhez.Ennél fogva egy egészséges életmód „hívő” számára elfogadhatatlan, hogy főzéssel és az ételek feldolgozásával tesszük ízletessé azokat.A főzés teljesen elpusztítja az enzimeket. Míg egy egészséges ember mintegy 1 000, az ételek megemésztéséhez, feldolgozásához és hasznosításához szükséges enzimet állít elő, a tökéletes emésztéshez azonban a szervezetnek szüksége van az ételek enzimatikus működésére. Következésképpen elengedhetetlenül fontos, hogy az ételeink épségben megőrizzék teljes enzimkészletüket.A főzés a lehető legrosszabb „egészségmegőrző” praktika, amit az ember kitalált. A főzéssel nem csak az enzimeket pusztítjuk el, de elrontunk és elpusztítunk szinte valamennyi ismert ételkomponenst is. A főzés szétzilálja az ételek szerkezetét, oxidálja azokat, és használhatatlanná teszi az ételek ásványianyag-tartalmát. Továbbá megbontja a fehérjék szerkezetét, ezáltal azok veszítenek tápértékükből. A főzés csökkenti az egészséges és tápláló ételek értékét, képes akár értéktelen hamuvá változtatni, attól függően, hogy milyen mértékben főzzük/sütjük meg azokat.A feldolgozottság mértékével arányosan az étel – ami már csak szervetlen ásványi anyagok, karamellizált cukor és keményítő, szerkezetileg teljesen módosult fehérjék, mérgező akrilaldehiddel teli zsírok és élettelen vitaminok halmaza – nem csupán értéktelenné, de a szervezetünkben mérgezővé is válik.Könnyen bebizonyítható, hogy a főtt ételek mérgezőek a szervezet számára. A fehérvérsejtek a vér portásai. A normál fehérvérsejt-szám kb. 3 millió. Ha mérgező anyagok kerülnek a véráramba, a fehérvérsejt-szám hirtelen és drasztikusan megemelkedik, hogy kitisztítsa a vért. Miután főtt ételt ettünk, a fehérvérsejt-szám jellemzően megemelkedik, és elérheti a 15 vagy akár a 18 milliós értéket is. Nyers gyümölcs fogyasztása után általában nincs mérhető emelkedés.Íme tehát a szabály: ha nem tudjuk „nyersen” megenni az ételt, ha az természetes állapotában nem finom és ízletes, akkor az nem emberi fogyasztásra szánt étel.   "Nem vagyok meggyőződve a 100% nyersevés előnyeiről"Hej, semmi probléma, rengeteg gyakorlati tapasztalat áll előtted még. Nem javaslom, hogy csak kizárólag hőkezelt ételt egyél 1-2-3 hónapig. Az Ó világ hajósai ettől kaptak beri-berit (vitaminhiány), meg skorbutot.Az igazság az, hogy minden élőlény a földön a nyersektől függ, az ember sem kivétel ez alól. Egyértelműen bizonyított, hogy nyersek hiányában az ember súlyosan megbetegszik. 
Az nyilvánvaló, hogy valamennyi élőlény közül egyedül az átlag ember nem 100%-ban nyersevő a földön, van aki 1%-ot ,más 9% -ot, s vannak, akik 50%-ot iktatnak be a mindennapi étrendjükbe a nyersekből. Én azonban azt mondom, hogy a nyersekre úgy kell tekinteni, mint a tökéletes egészség egyedüli, kizárólagos eszközei, s gondolkozzunk csak nyersben. Könnyűek, rendkívül élvezetesek, tiszták, sejtjeinknek valók, a kicsattanó, betegségmentes, termékeny élet eszközei.
A hőkezelt ételek egyedül üres kalóriát szolgáltatnak, ami csak a testsúly fenntartására elégséges, de a sejteket nem táplálja valósan, azok állandóan éheznek legfőbb, legfontosabb tápanyagukra az organikus vízre, aztán a  vitaminokra, szerves ásványi anyagokra, enzimekre, nyersfehérjére, nyers cukorra, s kis nyers zsírra, stb., s olyan anyagokra amiket a nyersektől kapunk, de eddig még felfedezetlenek(több száz fitoelem, melynek életfontos jelentőségét majd csak a jövő kutatásai fogják feltárni). 
S a baj nem csak ez, hanem hogy olyan többlet  méreganyag bevitelt kap a test, ami teljességgel kezelhetetlen, mert tápanyag arányaiban természetellenes az emberi test ideális működéséhez, pl. külső olaj hozzáadás ételhez, biológiánknak nem megfelelő hőkezelt anyagok bevitele stb.Helyette a hőkezelt ételektől kapnak mérgező koncentrált természetellenes, organikus víz nélküli szemetet, szervetlen ásványi elemeket, karamelizált cukrot, denaturált fehérjét, 0 enzimet, töredék károsodott vitamint, melyeket kénytelenek testidegen anyagként megtámadni, mert ősgénjeik számára ismeretlen anyagok. Elindul a reménytelen kísérlet a mérgek eltávolítására. Az eredendően nyersen tápláló, s életfontos anyagokat, így mérgező formájukban a test megkíséreli eltávolítani, csökkentve a test életenergiáit, s a nettó energiamérleg alacsony lesz. A testkémia felborul, a méreganyagok nagy része bent reked, a test elszennyeződik, elsavasodik, a gépezet recseg-ropog, a szennyezéseken megjelennek a kórokozók, tért kapnak a betegségek, melyek valójában a test reménytelen küzdelme a mérgek eltávolítására itt-ott-amott, más-más tüneteket, allergia, vesekő, bőrbetegségek, stb. produkálva. A hőkezelt ételek fogyasztása csecsemős kortól elindítja az emberi fajt a korai degeneratív betegségei útján. folyt. köv.  

....................................................

Az Egyesült Államokban milliókhoz jutott el az a bestseller, amelynek neurológus és táplálkozási szakértő szerzője egy sor pszichiátriai népbetegségért egyedül a szénhidrátokat teszi felelőssé. Tényleg a cukor és a glutén tehet mindenről?

Dr. David Perlmutter orvosi körökben is elismert ideg- és táplálkozástudományi szakember. A saját magáról elnevezett egészségcentrum, a Perlmutter Health Center szakmai igazgatója tavaly szeptemberben jelentette meg Grain Brain (Gabonaagy) című könyvét, amely novembertől kezdve a New York Times bestsellerlistáján szerepelt. A könyv tulajdonképpen táplálkozási útmutató, amely egyszerű és könnyen követhető életvezetési receptet kínál jó néhány, mindannyiunk által rettegett betegség – egyebek között az Alzheimer-kór, a depresszió, a szorongás és a figyelemzavar-hiperaktivitás (ADHD) – ellen.

Az alcím magába sűríti a könyv üzenetének lényegét: A megdöbbentő igazság a lisztről, a szénhidrátokról és a cukorról, agyunk csendes gyilkosairól. Perlmutter a hazánkban is hódító paleolit táplálkozást viszi a végletekig, amikor azt állítja: nemcsak a búzát, de mindenféle gabonaneműt ki kell irtanunk étrendünkből, mert az általuk okozott gyors vércukorszint-emelkedés tehető felelőssé az agyi károsodások széles spektrumáért. Szerinte ebből a nézőpontból a gluténmentes diétákban ajánlott és széles körben egészségesnek gondolt gabonahelyettesítők – mint a quinoa vagy az amaránt – épp olyan kártékonyak, mint a főmumusnak kikiáltott búza.

Ha a szénhidrátok okozta rombolást el akarjuk kerülni – viszi tovább a gondolatmenetet Perlmutter –, akkor kalóriabevitelünkben radikálisan meg kell változtatnunk a szénhidrátok, fehérjék és zsírok arányát. Míg az átlagos amerikai összkalóriáinak a 60 százalékát szénhidrát, 20-20 százalékát pedig fehérje és zsír formájában fogyasztja el, Perlmutter szerint az ideális, paleolit kori 20 százalék fehérje – 75 százalék zsír – 5 százalék szénhidrát megoszláshoz kellene közelítenünk. Ez a konkrétumok szintjén azt jelenti, hogy az általa megengedett napi szénhidrát-bevitel 50–80 grammra, vagyis egy adag gyümölcsre korlátozódik. Táplálkozásunk gerincét – vallja – a „jó fajta zsírok forrásai, mint az olívaolaj, az avokádó, a vadon élő halak, az organikusan termesztett olajos magvak és a tápanyagban gazdag zöldségek” kellene, hogy alkossák.

A glutén a fő ellenség

A glutén még külön is megkapja a magáét Perlmuttertől. Elmélete szerint az elbutulás és a többi, ma népbetegségként pusztító neurológiai probléma gyökere az, hogy az emberek az utóbbi 40 évben gluténfüggővé váltak, és a glutén a szénhidrátokkal karöltve olyan gyulladásos elváltozásokat okoz az agyban – elsősorban azáltal, hogy áteresztővé teszi az érzékeny agyi erek normálisan szoros védvonalat képező belső rétegét –, amelyek az Alzheimer-kórtól kezdve a Parkinsonon át a szklerózis multiplexig bármilyen formában megnyilvánulhatnak.

A sajtó már augusztusban, tehát megjelenése előtt felkapta a bestsellergyanús kötetet. James Hamblin orvos, a patinás The Atlantic magazin egészség-rovatának főszerkesztője azonban – a könyv állításaival szemben érzett lényegi fenntartásai miatt – sokáig vonakodott ringbe szállni. Végül azonban belátta, hogy a könyvet övező ragályos léptékű érdeklődés mellett lehetetlen megúsznia állásfoglalás nélkül, ezért úgy döntött, egyetlen interjúban megszólaltatja magát Perlmuttert, továbbá a Perlmutter nézeteivel sokban rokonszenvező dr. Robert Lustig gyermek-endokrinológust, illetve két, a bestsellert bíráló orvost: Chris Kressert – aki amúgy maga is a paleolit nézetek terjesztője, a Your Personal Paleo Code (A te saját paleolit kódod) című könyv szerzője – és dr. David Katzot, a táplálkozástudomány elismert klinikai szaktekintélyét.

A gyógyszerlobbi és a mindenkori kormányok

Hamblin első kérdésére, miszerint mit gondol, vajon aGrain Brain miért váltott ki ilyen óriási visszhangot, Perlmutter hangsúlyozta: könyve nem a marketingnek köszönhetően vált ennyire népszerűvé, hanem mert végre az emberek kezébe adja azt a mentális egészségük szempontjából alapvető tudást, amelyet a fősodorbeli orvostársadalom mindeddig megtagadott tőlük. Mint elmondta: épp ideje, hogy az orvosok szembenézzenek azzal az igazsággal, amely a szakirodalomban már évtizedek óta kering. S valóban: állításainak alátámasztására Perlmutter lehengerlő szakirodalmi idézetgyűjteménnyel rendelkezik. Saját honlapján tekintélyes listát olvashatunk a nézeteit igazoló, megannyi tekintélyes folyóiratban megjelent közleményről. A New England Journal of Medicine-ből például azt a 2013-as cikket citálja, amely szerint már a csekély mértékben emelkedett vércukorszint is az elbutulás rizikófaktora, s ez a nem diabéteszes emberekre is vonatkozik. Szerinte ez csak egy azon bizonyítékok sorából, amelyek felfedik, hogy a szénhidrátok az okozói a legfontosabb degeneratív betegségeknek, így az Alzheimer-kórnak és a szívbetegségnek, sőt még a daganatoknak is.

„Az egész nem is lehetne egyszerűbb” – magyarázza a doktor. „Szénhidrátban szegény étrendre van szükségünk, ezzel mérsékeljük a diabétesz kockázatát, s egy csapásra az Alzheimer rizikóját is a felére csökkentjük. […] Csakhogy ezt eltitkolják előlünk. Bátorítanak, hogy együnk egészen nyugodtan, amit csak akarunk. Együnk bármit, ami tetszik. Együnk, aztán majd kifejlesztenek nekünk valami mágikus pirulát, ami meggyógyítja minden betegségünket. Igen ám, de az Alzheimerre nincs ilyen pirula.”

A szerkesztő a beszélgetésnek ezen a pontján úgy érezte, interjúalanya az összeesküvés-elméletek ingoványos talajára csalogatja őt. Perlmutter később további egyértelmű célzásokat tett arra, hogy az elhallgatás részben a gyógyszerlobbi, részben a mindenkori kormányok lelkén szárad. „Nem kell különösebben megerőltetni a fantáziánkat, hogy kitaláljuk, ki ígéri a pirulát. Nem igényel sok fejtörést, hogy rájöjjünk, kinek az érdeke elhitetni velünk, hogy majd egy pirula formájában érkezik a megoldás.”

„A kormány pedig 1992-ben kiadta az ukázt: együnk kevesebb zsírt. Egy lélegzettel azt is kimondták: együnk sok szénhidrátot. Tíz éven belül a diabéteszes esetek száma az USA-ban megháromszorozódott. […] Egyétek csak a jó kis gabonát, mondta a kormány, egyetek minél többet a sok jóból, amit a Mezőgazdasági Minisztérium termel nektek, meglátjátok, jót fog tenni.”

Hamblin érdeklődött, vajon ismeretesek-e olyan klinikai tanulmányok, amelyek összefüggést tárnak fel a glutén és az említett neurológiai kórképek bármelyike – az Alzheimer, az ADHD vagy bármelyik másik – között. Az interjúalany erre egy, az 1970-től 2005-ig terjedő időszakban 13 esetet feldolgozó, 2006-ban megjelentetett esettanulmányt említett, amely „lehetséges összefüggést” mutatott ki a glutén és a demencia között – a súlyosan gluténérzékeny, cöliákiás betegek speciális csoportjában.

Zsír kell az agynak?

Perlmutter könyvének legfontosabb üzenetét az alábbiakban határozza meg: tartsuk tiszteletben génjeink örökségét! Érvelésében újra meg újra kétmillió éves vadászó-gyűjtögető múltunkra utal vissza, melyben az utóbbi tízezer év szénhidrátbőséget termelő mezőgazdasági forradalma csupán kései elhajlás. Mivel a túlzott bőség előtti régi szép időkben testünk sosem jutott megfelelő mennyiségű kalóriához, különösen nem szénhidrát formájában, szervezetünk lényegében az éhezés állapotára rendezkedett be, sőt e körülmények között teljesít optimálisan. Antioxidáns és gyulladáscsökkentő mechanizmusaink, amelyek ezen állandósult szükségállapotban aktiválódnak, védő hatást fejtenek ki agyunkra. S mivel a szervezet néhány napnyi éhezés alatt feléli szénhidrát-tartalékait, és zsírtüzelésre tér át, Perlmutter egyértelműnek tartja, hogy agyunk preferált energiaforrása a zsír – pontosabban a zsírokból e körülmények között keletkező ketonok. Így jut arra a konklúzióra, miszerint kalóriabevitelünkben a zsíroknak kell játszaniuk a domináns szerepet, ha agyunkat formában akarjuk tartani.

A virtuális vita következő szereplőjéül Hamblin Chris Kesser népszerű paleolithívő egészségügyi tanácsadót választotta, akit a Grain Brain megjelenése után valósággal elözönlöttek a véleményére kíváncsi betegek. Kresser elmondja betegeinek: a szénhidrátszegény diéták és a mentális egészség kapcsolatát feszegető tanulmányok első eredményei ígéretesnek látszanak. Hangsúlyozza azonban azt is: önmagában abból, hogy a szénhidrátszegény étrend elősegíti egyes neurológiai bántalmak kezelését, nem következik egyenesen, hogy e bántalmakat eleve a szénhidrátok is okozzák. És mesélni szokott pácienseinek olyan természeti népekről is, amelyeknek a szénhidrátok jelentik az elsődleges tápanyagforrást, mégsem betegesek. „A Közép-Tanzánia északi részén élő hadzák, a panamai kunák, a csendes-óceáni szigetvilágban élő kitavák, a pápua új-guineai tukisenták vagy az Okinava prefektúrabeli japánok összes kalóriabevitelük jelentős részéhez magas természetes cukortartalmú táplálékokból, így gyümölcsökből, keményítős gumókból és mézből jutnak hozzá. Ennek ellenére e népek képviselői jellemzően karcsúak, fittek és mentesek a modern civilizációs betegségektől.”

Robert Lustigot az amerikai közvélemény a cukrok kemény ellenségeként ismeri. Hamblin kérdésére el is mondta: a maga részéről nincs kétsége a felől, hogy a tartósan magas vércukorszint, majd az ennek talaján kialakuló inzulinrezisztencia (2-es típusú diabétesz) az elbutulás egyik fő hajtóereje. „Az Alzheimer nem más, mint a metabolikus szindróma agyi megnyilvánulása” – summázta, majd magyarázatképpen hozzátette: mivel a sejtjeink energiatermelését végző sejtszervecskék, a mitokondriumok az agyban fordulnak elő a legnagyobb sűrűségben, bármi, ami a mitokondriumok funkcióját megzavarja, elsőként az agyban fogja éreztetni a hatását. S mivel a metabolikus szindróma gyökere a mitokondriumok működési zavara, Lustig szerint érthető, hogy a finomított szénhidrátok étrendbeli térhódítása nemcsak az anyagcsere-betegség, hanem az elbutulás járványszerű terjedését is magával hozta az utóbbi évtizedekben. Mégsem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, vajon Perlmutter állításai megállják-e a helyüket; mint mondta, Perlmutter talán rendelkezik olyan adatokkal, amelyeket ő nem ismer.

Mi a fenét ehettek, ami ennyire zsíros volt?

Hamblin legutoljára David Katzot, a Yale Egyetem Prevenciós Kutatóközpontjának alapító igazgatóját szólaltatta meg az ügyben. Mivel munkáiban Katz professzor is aranykorként szokott a paleolitikus érára hivatkozni, beszélgetésük elején a szerző bevallotta neki: sosem értette, miért tekint valaki vonatkoztatási pontnak egy olyan történelem előtti időszakot, amelyben az emberek várható élettartama alig haladta meg a 30 évet, és a legöregebbek is csak ritkán érték meg az ötvenet. Vajon nem elegendő magyarázat az öregkori betegségek, így az Alzheimer vagy a szívbetegség ritka voltára, hogy a kőkorban szinte nem éltek a mai mércével mérve idős emberek?

Katz szerint igenis van okunk arra, hogy a kőkori diétát tekintsük az emberi faj számára standardnak. Rámutatott: amikor az állatkerti szakemberek próbálják meghatározni az egyes állatok optimális étrendjét, akkor sem klinikai kísérleteket végeznek, inkább megnézik, mit esznek a fogva tartott példányok fajtársai a vadonban. Csakhogy – hangsúlyozta ugyanakkor – kevés dologban van egyetértés arra nézvést, pontosan mit és hogyan ettek kőkori eleink. „A legtöbben azt se tudjuk, tegnap mit reggeliztünk, nemhogy azt, mit csináltak az emberek százezer évvel ezelőtt.” És valóban – ért egyet a kétkedéssel a szakember –, mivel akkoriban az emberek negyvenéves korukig bezárólag befejezték földi pályafutásukat, az öregkori betegségek éppúgy nem léteztek, ahogy maga az öregkor sem létezett. „Semmi nem volt az étrendjükben, amiről bízvást kimondhatnánk, hogy az védte meg őket az Alzheimer-kórtól meg a hasonlóktól. Ez egyszerűen badarság.” Katz erősen vitatja továbbá Perlmutter azon becslését, miszerint a kőkori étrend 75 százalékban zsírból állt volna. Antropológiai kutatásokra hivatkozva állítja, hogy a főzőolajok felfedezése – tehát legkorábban a mezőgazdaság hajnala – előtt az emberek olajos magvakat csak kisebb mennyiségben, egyéb növényi részek kísérőjeként fogyasztottak. „Az ember természetes környezetében nem volt semmi, ami ilyen koncentrációban tartalmazott volna zsírt – hacsak az agy nem. Kizárólag állati aggyal táplálkoztak volna? Vagy mi a fenét ehettek, ami ennyire zsíros volt?”

Végül Katz rezignáltan hozzáfűzte: „Hogy őszinte legyek magához, kicsit szomorúnak találom ezt az egészet. Kezdeném azzal, hogy igazából kedvelem Perlmuttert. A neurodegeneratív betegségek terén végzett munkájában akad pár igazán izgalmas és újító szellemű dolog. […] Ezért aztán szomorú, hogy azt kell mondanom: ennek a könyvnek a nagy része nonszensz. Odáig teljesen egyetértek vele, hogy túl sok cukrot meg fehér kenyeret eszünk. De a történet további része arról szól, hogyan keres érveket a kedvenc elmélete mögé. És így nem lehet jó tudományt csinálni. […] Akkor vagy jó tudós, ha megpróbálod elfogulatlan módon elolvasni az irodalmat, és egy felsőbb nézőpontból ítéletet alkotni mindannak alapján, amit megtudtál. Márpedig itt nem érzem, hogy ez történt volna, és ismétlem, szomorú vagyok, mert látom, ahogy félrevezeti a közvéleményt.”

Forrás

Kép: Mindenféle gabonaneműt támad az új elmélet, Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Ne feledd, hogy a ma 80 éves nagymamád durván 70 éves koráig, nem kapott semmilyen tranziens besugárzást, ami jelen esetben jelenti a: digitális adókat, a Wi-Fi - t, a satelit sugárzásokat, a mobiltelefonokat, a mikrosütőket, a radioaktív sugárzásokat, melyeket ugyan nem érzünk fizikailag, ugyanakkor borzasztóan megterhelik az immunrendszerünket...- és akkor még nem beszéltem a káliummal mérgezett sókról, az elszennyezett ivóvizekről, a margarinról, a több, mint 3000 - féle, élelmiszeriparban használt gyilkos vegyszerekről!!! Ezeket neki nem kellett elszenvednie kb. 70 éves koráig!!!! ezért van ma ennyi fiatal rákos, mert nekik meg el kell!!!!! - ha nagymamád 20 éves korától megkapta volna ezeket, amiket felsoroltam itt, ma már nem élne....

a nagymamáink, nagypapáink amikor OTTHON a világra jöttek, nem nyomkodtak beléjük egy csomó mérgező un. "védőoltást". Az unokáink már úgy jönnek ki a kórházból és allergiásak. :(