Kis türelmet...
Kis türelmet...
 |
 A kalocsai hímzések eredetileg egyszínűek voltak. A XX. század első harmadától váltak színessé. A legismertebb színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.A kalocsai színes hímzésben jelenleg hat főszínt használnak. A bordót a pirossal, a narancssárgát citromsárgával, a rózsaszínt, a kéket, a lilát és zöldet pedig saját sötétebb árnyalatával. A leveleket középen lehet felezni, és a zöld kétféle árnyalatával hímezni. A hímzések színezését meghatározta viselőjük életkora. A legdíszesebb, legélénkebb színezésű az új menyecske ruhája volt. Az idősebb asszonyok öltözete kevésbé volt díszes, a színek sötétültek. A kék-lila-zöld színekkel hímzett darabokat szomorúpamukosnak nevezték, és a félgyász jele volt a kalocsai népviseletben.Minden motívumnak és színnek megvan a maga jelentése. A színekről általában: A palócok egyszerû szõtteseket készítettek, a sárközi asszonyok viszont míves szövésükrõl voltak híresek. A kalocsai tarka-barka hímzésektõl nem nehéz megkülönböztetni a matyó, a múlt század közepéig zömmel kék-piros fonallal kivarrt motívumokat. A geometrikus mintájú tárgyak a múltról gondolkodtatnak el, a domború, vidám jeleneteket ábrázoló faragványok a dunántúli pásztorok faragómûvészetébõl erednek. Minden motívumnak és színnek megvan a maga jelentése. A legrégebbi hímzéseken és szõtteseken egyetlen szín, a piros szerepelt, amely elsõsorban az öröm és a lelkesedés, az ünnepi hangulat kifejezõje. A piros színnek véderõt tulajdonítottak a múltban: az élethez, a vérhez, az életet adó vagy pusztító tûzhöz, a fényhez kapcsolták, és piros színnel védték a csecsemõt a rontás, a szemmel verés ellen. A népviseletben a menyasszonyok és a fiatalasszonyok piros fõkötõje vagy fejdísze az egészséget, a fiatalságot fejezi ki. A fehér a tisztaság, az ártatlanság kifejezõje, de Dél-Somogyban például az öregségre, a sápadtságra is utal, ezért a gyász színe is. A kék és a zöld színeket szintén az öregedéssel hozzák kapcsolatba, viselõi többnyire nem fiatal asszonyok. A sötétkék ugyancsak az öregség színe, jelentése pedig a bölcsesség, józanság, békeszeretet, a világgal való megbékélés. A magyarországi német nemzetiségek népi díszítésében fontos a sötétkék-fehér színkombináció, amely a nyugalomra, a hasznosságra utal. A középzöld pedig a tavasz, a bizakodás, a megújulás jele a népmûvészetben: a tavaszi zöld lombos ágnak is termékenységvarázsló jelentést tulajdonítottak. Gyakori a zöld kerámia és bútor, illetve a szabadban élõ pásztorok jelképe is a zöld volt. A sárga a perzselõ nap színe, tehát hervadást, elmúlást jelent, és nem túl népszerû a díszítésekben. A fekete a gyász jele, bár a palócoknál, Hollókõn például az ünnepi ágyhuzat színe is. Az elsõ világháború elõtt azonban az ország legtöbb vidékén a menyasszonyi ruha is fekete volt. A népi díszítõmûvészet a 19. század közepén kezdett tarkává válni. Az egykor mindössze fehér, fekete, piros és kék pamutfonalakat használó kalocsai hímzés ma már huszonkétféle színárnyalatot használ. · · Megosztás · kb. egy órája
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!