http://magyarmuzeum.org/arpadhazi-szentek/

Árpádházi Szentek

---

---

ÁRPÁDHÁZI MAGYAR SZENTEK

írta: Wass Albert

Petry Béla “rajzos írása”.  Album, korlátolt, számozott kiadás, 1988.

Az erdélyi származású Petry Bélát nem szükséges bemutatni. Grafikáit, illusztrációit, ex-libriseit, heraldikai munkáit világszerte ismerik. Ezzel az újabb albumával ráteszi a koronát hosszú, termékeny életének értékes munkásságára. Megajándékozott bennünket, magyarokat a legszebb ajándékkal, amivel magyar művész nemzetét megajándékozhatja: lelkéből fakadó magyarság-szeretetének örökértékű emlékművével.

Petry Bélának eddig is minden tollvonása félreérthetetlenül magyar volt. Rajzainak díszítése, betűinek ősi ékírásra emlékeztető szálkás vonalai annyira magyarok, mintha csak ÚR városának romjai alól ásták volna elő.

Ez az album nem csak egy gyönyörű képsorozat; nemzetünk hőskorának történelme is és ugyanakkor mai elesettségünk égfelé nyúló könyörgése. A bevezető írásból mintha csak pergamentre rótt ősi krónika szólna hozzánk:

“Árpádházi szentek, szent magyar királyok,
áldva, kegyelettel gondolunk ma rátok,
virrasztó szemekkel könyörgünk hozzátok:
szent csodáitokkal mentsétek hazánkot!…

Isten-verte rosszak Mennyt tagadó bűne!
Mivé lett Király Úr ezeréves műve?…

Erzsébet jósága? Margit mártírsága?
Piroska példája? – Árpád drága vére
áldva néz föl rátok, föl a magos égbe,
mai magyaroknak szétszórt árva népe…”

Egy nagy magyar művész örök időkre szóló alkotása ez. Hagyaték, amit unokáink, dédunokáink és eljövendő nemzedékek büszkén mutogathatnak majd más nemzetbeli barátaiknak. (A lapok visszáján angol szöveg található azok számára, akik nem értik a magyar szó szépséges zöngését.) Ma mindez megvásárolható negyven rongyos dollárért. Félévszázad se telik belé s ezeket a számozott, aláírt példányokat négyezer dollárért árverezik majd a műcsarnokokban. Petry Béla nagyot alkotott ezzel az albummal. Áldja meg az Úristen érte.

(Katolikus Magyarok Vasárnapja, Youngstown, Ohio, 1988. július 17.)

ÁRPÁDHÁZI MAGYAR SZENTEK

PETRY BÉLA RAJZOS ÍRÁSA

Árpádházi Szentek, szent Magyar Királyok,
áldva kegyelettel gondolunk ma rátok,
virrasztó szemekkel könyörgünk hozzátok,
szent csodáitokkal mentsétek hazánkot,
szétszéledt népünköt, szép Magyarországot.
Isten-verte rosszak Mennyt tagadó bűne!
Mivé lett “Király Úr” ezeréves műve?
Hol Imre erénye? László bátorsága?
Erzsébet jósága – Margit mártírsága,
Piroska példája? – Árpád drága vére.
Áldva néz fel Rátok fel a magas Égbe
mai Magyaroknak szétszórt árva népe.

Árpádházi Szentek, szent Magyar Királyok áldott ősök sora!
áldva nézhet Rátok védelemben felnőtt népes Európa.

Ha történetesen nem Magyar Királyok s bátor harcinépe védte vón portátok… mi lett volna ha ti álltatok vóna ki melletek tartani töröknek-tatárnak s elöttök sok másnak? Nem maradt volna meg semmi gyermeketek – bűnös-európa – életfolytatásnak! Mohipuszta-Mohács-Budavár-Segesvár… Vészek-dicsőségek. S hol a Szentek életek: legendák regélnek…

- Előttünk a Jelen:

Nagy-hatalmi tervek: “divide et imera!” Csak nem sikerültek: “Szétosztva” – de még él Árpádnépe s remél, Szentektől csodát kér. Őröl Isten malma:

Jogos a félelmed: megszűnt a védelmed nagy bölcs Európa. -Minékünk maradott amit Isten adott: a hitünk hatalma: Szentjeink csodái – s néma – szent – szimbólum: mit

Szent István hagyott:

- Apostol kereszt, töviskoronával ezeréve vérző, némán is beszélő, – Ország aranyalma.

SANCTUS STEPHANUS REX HUNGARIAE

Óh, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?
Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy István király? Téged néped kíván,
Gyászos öltözetben Te előtted sírván
Rólad emlékezvén csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei,
Lankadnak szűntelen vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú sírástól szemei.

SANCTUS EMERICUS – ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYFI

István Király legkisebbje liliomos Imre, istenhitet anyatejjel szívott fel csöpp lelke, Gellért püspöktől tanulta kora tudományát, országalkotó atyjától ország kormányzását. És a lovagi középkor minden apródjának szent fogadalma állt követő példának. Rábízatott fiatalon a gyöpük védelme, Magyar Fők és fegyvertársak vezért láttak benne. Tisztelve szerették Imrét, nem is látták másnak: várományosát Király Úr szent koronájának. Ámde mikor ifjúsága épp férfivá érett: tragikusan meghalt – s véle ígéretes élet. Szent volt az élete, erős férfijellem fogadalmához hű megtartóztatása.

- … Ma visszatekintve:

Mintha lelke mása Szent László királyban volna életfolytatása.

REX SANCTUS LADISLAUS HUNGARIAE

“Most világok dőlnek – nemzedékek romlanak,
Ezeréves bástyák repedezve omlanak…
Csüggedésre válasz:
Szent Király Te állasz égrenéző oromnak…”
Felsóhajtunk Hozzád, ne fordítsd el orcád,
Lásd: sátán mikor rombol…
Csodát várván kérünk: szabadítsd ki népünk
Fojtogató járomból…

SANCTA IRENE – ÁRPÁDHÁZI PIROSKA

BIZÁNCI CSÁSZÁRNŐ

Szent László leánya Piroska megérte: hajón ment Bizáncba – a nagy Császár kérte. Fia: Dukász János, szent Császár lett férje és Gráciák tettek koronát fejére. Szentlelkű nagy Császárnője lett Bizáncnak, építője dómnak, monostor-kórháznak. Négy daliás fia – s négy ékes szép lánya Árpádok hírnevét növelte Bizáncba. Majd unokáinak későbbi frigyére visszatér Hazánkba az Árpádház vére. Végül is letéve csillogó koronát s fénylő ragyogását az elmúlt időnek… Apácamezbe-öltözötten ajánlja fel lelkét Újraalkotó Teremtőjének.

SZENT ERZSÉBET – ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYLEÁNY

“Magyar földön fakadtál, Árpádvérből származtál, idegenben hajtottál ki virágoztál.”

Szétosztotta magát – javát sok szegén nép jajbajába, hiába volt fényes udvar szégyenítő intrikája… nem kellett a német császár királynői koronája, Assisi Ferenc palástja védőn borult vállára. – Kisemmizve, kiüldözve gyermekivel el a várból, – aranyszíve maradt csak meg ragyogásnak vagyonából. Aranyszívedhez a mennybe száll ma esdő sóhajunk: Tar-mezőnkért, szenvedőkért, éhezőkért van bajunk… Szülőfölded népe kér most (nem a koldus idegen) húzd szét felhőkárpitodat és nézd mi van idelenn! Égbenélő, földönjáró Rózsák Szentje, Erzsébet!

Hazánk népe, Erdőelve népe térdel Előtted. – Most adj nékünk, szórd ki nékünk csodás rózsás kötényed.

SZENT MARGIT – ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYLEÁNY

Még meg se születtél, megsem is ébredtél Áldozati Fehér Galamb már Istené lettél. Tatárdúlta Hazánk szabadulásáért, menekülő Király, Királynő sorsáért…

Királyi szülői védően szerették, majd kolostor zárda papnői nevelték. Kiáradt szívéből ártatlanság, jóság, Jézus lett éltében vezérlő valóság… Világi kincs öröm sohase zavarta, népünk megváltását vágyódva akarta. Hite lobogott mint világító fáklya – … életáldozatát ország-világ látta. Maga szenvedését Krisztuséval mérte, égő gyötrő lázban égett el szent élte. Duna szigetének hófehér Galambja felszállott az Égbe, Jézusnak ígérve. Magyar ÖregIsten védő Tenyerébe. -