Nagy szakértelmet, felkészültséget és odafigyelést igényel a biogazdálkodás, hogy ezáltal egészséges élelmiszerek kerüljenek a fogyasztók asztalára.

Az ökológiai termékek, más szóval biotermékek, olyan növényi és állati eredetű élelmiszerek, takarmányok, alapanyagok, amelyeket jogszabályokban rögzített szigorú szakmai előírásokat betartva, a szakminisztérium által elismert ellenőrző szervezet felügyelete mellett állítottak elő. Feldolgozott, több komponensből álló élelmiszerek esetében csak az minősül bioterméknek, amely legalább 95 százalékban tartalmaz bio összetevőket.

Az ökotermék csak néhány fajta, a jogszabályban pontosan megnevezett adalékanyagot tartalmazhat. Ez töredéke annak az arzenálnak, amellyel az élelmiszeripar nap, mint nap terheli a fogyasztók szervezetét. Az ökotermékeket nem tartósítják besugárzással, mivel az ionizáló sugárzással kezelt élelmiszerek fogyasztása nem biztonságos. Az ökotermékek feldolgozása során nem alkalmaznak génmanipulált mikroorganizmusokat, mivel ezek kiszámíthatatlan veszélyt jelentenek a fogyasztóra és a környezetre egyaránt.

A biogazdálkodásra való áttérés a növénytermesztésben nem azt jelenti, hogy a gazda egyszerűen elhagyja a vegyszereket, de minden mást változatlanul végez. Ez a gazdálkodási forma más szemléletet és több évre előre tekintő tervezést követel. A biogazda nem használ műtrágyákat. Nem permetez felszívódó gomba-, baktérium-, rovar- és gyomirtó szerekkel. Más módszerekkel dolgozik. Nézzük, mi mindent vet be a biogazda, hogy egészséges, ízletes és tetszetős zöldségeket, gyümölcsöket, gabonaféléket, egyéb növényeket termesszen!

Tudja, hogy egészséges táplálékot csak életben gazdag, termékeny talaj adhat, ezért vigyáz rá. Nem mérgezi gyomirtókkal, talajfertőtlenítő szerekkel. Nem pazarol. A növényi hulladékokat komposztálva visszajuttatja a termőföldbe, az istállótrágyát gondosan összegyűjti és táplálja vele a növényeket. Nem használ műtrágyákat, mivel nem elégszik meg azzal, hogy csak a fő elemeket pótolja. A betakarításkor kivett tápanyagot természetes, nyomelemeket is tartalmazó, talajszerkezetet építő anyagokkal juttatja vissza. Betegségeknek ellenálló zöldség- és gyümölcsfajtákat választ, nem erőlteti az óriási hozamokra képes fajtákat.

Kiegyensúlyozott tápanyagellátást biztosít, mivel tudja, hogy az „éhezés” és a „túltápláltság” egyaránt csökkenti a növények életerejét. Kihasználja a növénytársítás kedvező hatásait. Különböző növényeket vet, ültet egymás közelébe kihasználva azt, hogy az illatanyagaik, gyökérváladékaik riasztják a kártevőket, kórokozókat, vagy éppen csalogatják a hasznos élőlényeket. A biogazda igyekszik kedvező feltételeket teremteni a kártevőket visszaszorító szervezetek számára.  Madárodúkat helyez ki, cserjéket hagy a hasznos élőlényeknek.

A biogazda tervezéskor nagy figyelmet fordít a növények sorrendjére. Ügyel arra, hogy azonos károsítóra érzékeny növények csak több év elteltével kövessék egymást. Eltávolítja a fertőzött növényi részeket, hogy a kórokozó terjedését akadályozza. Úgy választja meg a vetési időpontot, hogy a kártevőknek, kórokozóknak kevesebb esélyük legyen. A biogazdálkodáshoz engedélyezett, környezetkímélő szereket is csak indokolt esetben használja. A kártevőket figyeli és csapdázza, így időzíti a permetezést. Nem törekszik a gyomok terjes kiirtására, vegyszerek helyett kézi és gépi munkával, talajtakarással, megfelelő vetésforgóval fogja vissza a gyomosodást.

A biogazda olyan körülmények között tartja állatait, és úgy gondozza őket, hogy az megfeleljen az állat természetes igényeinek. Azaz biztosítja az állatoknak a megfelelő mozgásteret, nem zsúfolja össze és nem zárja ketrecbe őket. Olyan helyet alakít ki számukra, hogy ki tudjanak menni a szabad levegőre. Nem csonkítja meg az állatokat, például nem égeti le a csibék csőrének a végét, nem amputálja a malacok farkát. A faj igényeinek megfelelő, zömében biogazdaságból származó takarmánnyal látja el az állatokat. Nem ad olyan takarmányt, amelyben genetikailag módosított növény van. Növényevőnek nem ad állati eredetű takarmányt, így nem teszi ki az embereket és a szarvasmarhákat a kergemarha kór veszélyeinek.

A kérődző állatokat, mint például a szarvasmarha, juh, kecske, legelőre hajtja. Mivel a sertés természetéből adódóan szeret dagonyázni, táplálékának egy részét előtúrja a földből, így ezeket a körülményeket is megteremti a sertéstartó biogazda. A tyúkfélék számára szabad kifutót épít, megfelelő védelemmel a ragadozókkal szemben. A vízi szárnyasoknak (kacsának, libának) biztosítja a megfelelő vízfelületet. Miden megtesz, hogy az állat jól érezze magát, stresszmentes körülmények között éljen, ne legyen beteg. Ha mégis felüti fejét valamely betegség, elsősorban természetes gyógymódot alkalmaz (gyógynövényeket, homeopátiát, akupunktúrát), de ha az állat állapota megköveteli, nem hagyja szenvedni, és szükség esetén gyógyszerekkel kezeli a beteg állatot, de soha nem rutinszerűen.

A bioméhész ott helyezi ki a kaptárait, ahol a méhek szennyező forrásoktól távol, természeti területeken vagy ökoterületeken gyűjtik a nektárt és a virágport. A bioméhész kíméletesen bánik a méhekkel, nem csonkítja őket. A méhbetegségeket rendszeres ellenőrzéssel előzi meg, fertőtlenítéshez csak biogazdaságban engedélyezett anyagokat használ. Csak akkor ad télire cukrot, ha nem elegendő a méhcsalád saját tartaléka és a pótlás is csak biocukor lehet.

Miért érdemes az ökológiai (bio) előállítású élelmiszert fogyasztani? A nem ökológiai, konvencionális növénytermesztésről általánosságban elmondható, hogy a legtöbb növényvédő szer felhasználása még a technológiai fegyelem maximális betartása mellett sem tekinthető kockázatmentesnek. A növényvédő szerek egészségkárosító hatásai között tartjuk számon, hogy daganatos megbetegedéseket, fejlődési rendellenességeket okozhatnak, károsíthatják a hormonális rendszert, az immunrendszert, az idegrendszer és az örökítő anyagot, allergiát okozhatnak, vagy segíthetnek elő. Vizsgálatok igazolják, hogy a nitrogén műtrágyák felhasználásával termesztett zöldségfélék nitrát tartalma többszöröse lehet a lassúbb, de kiegyensúlyozottabb tápanyagellátást biztosító komposzttal kezeltekének.

A biozöldségek és gyümölcsök vitamintartalma magasabb, amit a kutatók részben az ökológiai gazdálkodás tápanyag-utánpótlási rendszerének, részben pedig a gyomirtó szerek kiiktatásának tulajdonítanak. Az ökotermékekben több ásványi anyagot és nyomelemet, de kevesebb nehézfémet lehetett kimutatni. Másodlagos növényi anyagok, például a fenolok nagyobb mennyiségben keletkeznek az ökológiai termesztésű növényekben. Az ökológiai növénytermesztésben tilos a nitrogén műtrágyák és a kémiai eljárásokkal oldhatóbbá tett egyéb tápanyagforrások felhasználása, ezért a növények lassabban növekednek, és a szövetek kevesebb vizet tartalmaznak. A magasabb szárazanyag tartalom egyértelműen jobb tárolhatóságot eredményez. A jobb tárolhatóság a kisebb vízvesztéssel és a tömörebb szövetek jobb ellenálló képességével függ össze.

A biozöldségek alacsonyabb nitrát-tartalma egyértelműen a nitrogén műtrágyák mellőzésére vezethető vissza. A kóstolási próbákon általában a zöldségek és gyümölcsök ökológiai változatát találták ízletesebbnek. A kisebb víztartalom miatt a biozöldségekben, gyümölcsökben magasabb az íz- és illatanyagok töménysége. Egy új, kevéssé ismert vizsgálati módszerrel hasonlítottak össze ökológiai és konvencionális termékeket. A mérések során az ökotermékek fénykibocsátó képessége magasabbnak bizonyult. Az ökotermékkel táplálkozó férfiaknál átlag 30 százalékkal találták magasabbnak a spermaszámot.

Felmérések szerint ma még a magyar fogyasztók a bioterméket elsősorban egészségügyi, gasztronómiai okokból fogyasztják.