Országhegyi Károly:Tündéranyu





Az én szobám egy valódi
mesepalota.
Királyok és királylányok
járnak be oda.

Ha a polcról leveszem a
mesekönyvemet,
néhány perc és én is herceg
vagy király leszek.

Voltam én már szegény ember
legkisebb fia,
voltam gazdag kereskedő
s győztes dalia.

Bejártam már Szindbáddal a
mesék tengerét -
vízbe veszett mellőlük a
sok-sok tengerész.

Egyik este elvarázsolt
egy gonosz banya.
Álmomban mint ronda béka
érkeztem haza.

Azt hittem, hogy így maradok
örökké mint béka,
hisz e varázst csak egy tündér
csókja oldja - néha.

De a tündér megérkezett.
Csókot lehelt rám.
Felébredtem. Ágyam fölött
ott állt anyukám.