Tringer László : Carl Rogers életpályája című könyvből: "A harmónikusan működő ember, bár tisztában van  mások ítéleteivel  és tapasztalataival - önmagára támaszkodik, saját elvárásai szerint igazodik."

Ez milyen igaz, sokszor esünk abba a hibába, hogy mások ítéletei szerint cselekszünk.

Magamról beszélve, ha változtatok az azért van mert belül én akarok változni... például ne ítélkezzek, hisz ki vagyok én hogy ítélkezzek valaki felett.... mi jogon ítélkezünk mi egy másik ember egy másik élet, "kincs" felett ?

Olyan butaságnak érzem azt amikor pl. kinevetünk valakit a ruhája miatt ... vagy pl. a kiejtése miatt:) s mégis mikor pöszén megszólalt az egyik vizsgán egy srác aki felelt és én bizottsági tag voltam, nem tudtam megállni h  ne nevessek, mosolyogjak én is... bár ez talán nem is ítélkezés inkább csak az emberi oldalon mosolygás.

Mi is vajon az ítélkezés?

Szerintem a másik ember másságának el nem fogadása, ami eredhet sok mindenből akár abból is, hogy nem érzünk felé és akár magunk felé sem elég szeretetet. Ha magunk felé nincs elég szeretet -feltétel nélküli- a másikat hogyan  is tudnánk szeretni teljes szívből, illetve ELFOGADNI.