Ne szégyeld! Nap kél, nap száll. Arcodat
építi-bontja perc és gondolat,
ég felhőit a szél. A tavalyi
hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi
bökkenő itt is más: a hova lett
nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb
a beszéded, de csupa mozdulat,
mint a Kezdeté: főnév-ragokat
rügyez s jelzőbe borúl az ige:
isten van a nyelvtanban: amibe
kapcsolni tudsz, amire van szavad,
mindaz lehetsz, mindaz vagy! Mialatt
csodáltál, csoda lettél. Te, vagy én?
Megközelíthetetlen, mint a fény,
ama Vaké, a titok: rostjaink
szétszárnyalnak, lazuló rácsain
szökik a lélek, nem is egy, de száz.
Mi vagy? Ne szégyeld: örök változás!
Egyetlen dolog
"Nem akarok mást csinálni.
Csak fekve felhőket vizsgálni.
Aztán úgy maradva csillagokat számlálni.
Felkelni és előlépni, majd hátrálni.
Virágot szedni, zenélni, sétálni,
Éjszakahosszat beszélgetni és várni.
Kutyával játszani, nevetni, ugrálni,
szántani, vetni, ásni, kapálni,
csodálkozni, segíteni, keresni és találni,
szöszmötölni, gondolkodni, csak állni,
bámulni, kezet fogni, föld felett járni,
hangyákat számolni, valami jobbra vágyni,
pohárból inni, tintával írni, ajtót bezárni,
nézni, látni, lépni, mászni, félni, fázni,
létezni, lélegezni, szívemmel vért pumpálni...
mindegy mit, csak veled csinálni."
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!