Nem túl könnyű



Nem túl könnyű fájó szívvel
az utcán csendben menni.
lehajtott fejjel,kisírt szemmel
mások szemébe belenézni.

Szó nem hagyja el ajkad,
halk sóhajod messze száll.
Nem akarod hallani, hogy
dübörög melletted a világ.

Csak suhansz,sodor az ár,
lépteid nem visznek sehová.
Lágy eső mossa könnyeid,
szél borzolja kipirult orcád.

Nem túl könnyű fájó szívvel
a holnapban megint hinni.
Bús lélekkel újra mosolyogni,
s ajkadra mosolyt csalni.

Talán majd eljő a pillanat,
megérint egy emberi hang.
Kezét nyújtja, s erőt ád,
s megint szép lesz a világ.