Kis türelmet...
Kis türelmet...
11 éve | 0 hozzászólás
| Tudod, megint itt ülök a kis padunkon, ahol mindig elmeséltük egymás búját baját. Én itt vagyok, de téged sehol sem talállak, pedig annyi mindent szerettem volna mondani. Olyan sok a felhő az égen és nem látom még csak a nap halvány fényét sem.. Nem tud kitörni. S minél jobban azon vagyok, hogy eltűnjenek - egyre több lesz. Azt mondom: essen az eső! Legyen minden vizes, sáros, romos.süllyedjek el én is, nem bánom. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
Elmondhatom újra, minek annyiszor neki futottam,
hogy álmomban gyakran a hangodba botlottam...
Bár kétlem, hogy értenéd, ez keserű, de igaz,
rám nézel, és látom azt az eltévedt grimaszt...
Szürke maszkomtól most alkonyodik az élet,
Te nem érted, nem érzed, nincs is mitől félned,
én mégis mondom, némán, de üvöltve,
reggelente már mást látok ott szemben a tükörben...
aki Előled menekül, ez persze megy remekül,
aki támadva a holnapot a távolságban elmerül...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Aki egyszer már veszített
11 éve | 0 hozzászólás
Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol
újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig
mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig
rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban egyedül.
Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül.
Címkék: szomorúság
Tovább