Halálos szerelem

Volt egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben,
hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred.
Örökké tart majd, s Ő csak várta,
hitte, hogy többé nem marad árva.

Szeretetre vágyott, megértésre, és két ölelő karra,
arra hogy, viszont szeressék, semmire csak arra...
Nem értette miért kér oly nagyon sokat,
s miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.

S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált
hisz találkozott azzal, kire már oly rég óta várt.
A fiú büszke volt,hiú, s naiv,
de a lány olyat érzett, mint még soha addig.

Rájött a fiú is, ez még több is lehet,
lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne, hogy így elfelejti azt a lányt,
ki nem hagyott maga után mást, csak örök talányt.

Szomorú volt, félt, szenvedett,
hisz az dobta el, kit igazán szeretett.
De a gyönyörű lány csak oltalomra várt,
így ő is feledni kezdte a mély gyászt.

Rájöttek, hogy ők talán egymásnak lettek teremtve,
s a szerelem örök oltárára szentelve.
A lány megkapta az áhított oltalmat, s szerelmet,
a fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.

Szerették egymást, együtt voltak, míg nap ragyogott az égen,
úgy hitték már nem éreztek ilyet, nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer...