Kis türelmet...
Kis türelmet...
11 éve | 0 hozzászólás
| Azt tanultam, valamikor régen, a szegénység nem szégyen! Meg hogy adni jó, és minél többet adsz, annál több maradsz. Így hát én koldus-szegényen, magamat osztottam szét serényen. Miközben azt gondoltam, így van jól. Gyöngykoszorúkat fonva szép szavakból. A csillagok közé rúgva. Szépek voltak, és igazak. Ólomnál nehezebb mondatokat véstem verseim verőérfalára. Érzések, remények, mozdulatlanságba merevített képek. No, hát ennyi lenne csupán az ember. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
 |
||
| Nagyon szíven ütött ez az írás. Szerzője ismeretlen "...Ülsz egyedül a szobádban csendben, S úgy látszik hogy minden rendben. Hisz hozzászoktál a magányhoz, Ahhoz hogy egyedül imádkozz. Oly rég egyedül vagy már, Nem érzel semmit semmi sem fáj. Megtört szíved darabjait rakosgatod, S rájössz közben annyira nem akarod! Nem akarsz talpra állni, Másoktól vigaszt várni. Nem akarsz megsértett lenni, Majd valakibe lassan beleszeretni. Nem akarsz több sajnálatot senkitől, Minek ha szíved úgyis összetört. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
|
|
||
| Vándorlásaid során mindig találkozol olyan emberekkel, akik sorsod meghatározó részévé lesznek valameddig, akikkel egy darabig közösen járjátok az utat.Az ilyen találkozásokból születhet barátság, szerelem, vonzás és taszítás.És mindig eljuttok egy olyan útkereszteződésig, ahol majd dönteni kell, ki melyik irányba indul tovább. Ha bármelyikőtök is a külön út mellett dönt, ne sajnáld, így kell lennie, ez az élet örök és megváltoztathatatlan törvénye. | ||
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Ez is ígaz
11 éve | 0 hozzászólás
Címkék: gondolatok