Kis türelmet...
Az idők folyamán rádöbbentem arra, hogy az emberek mennyire
szeretetre éhesek, s talán ez az eset is éppen ezért történhetett meg.
S nem árt a józanság, az óvatosság, mert az érzelmek tévútra vihetik
az embert. Az ismeretlenségbe burkolózva a vágyainknak olykor nagyobb
teret engedünk, mint azt a józan ész diktálná.
Már négy éve lassan, hogy a világhálón én is jelen vagyok. Sok mindent megtapasztaltam, jót-rosszat és tanulságosat.
Az
idők folyamán rádöbbentem arra, hogy az emberek mennyire szeretetre
éhesek, s talán ez a történet is éppen ezért történhetett meg".Olvastam és megosztom veletek "
Hazament,
elővett a hűtőből egy üveg sört és leült a gép mellé. Egyedül volt,
mert az asszony hosszúnapozott, s volt pár órája, amit szeretett volna
kicsit csendes nyugalomban eltölteni.
Gondolatai azon jártak, hogy
egy hét múlva felesége születésnapja lesz, de oly sovány a pénztárcája,
hogy semmit nem tud neki venni.
Eszébe jutott, hogy valamikor a
kezdetekkor, mikor még nem voltak házasok, verseket írogatott neki, és
milyen örömmel fogadta és jutalmazta a vallomásaiért.
Igaz a hév már a sok év alatt megkopott, de amit érzett az asszony iránt az nem.
Eldöntötte verset fog írni, kamasz rajongással. Úgy érezte, hogy még ugyanúgy érez, s újra élete párjának választaná.
Neki
is lendült, nehezen állt össze a mondandója, de a végén egész takaros
verset írt, tele érzelemmel, szerelemmel, rég ki nem mondott
vallomással. Szinte felgyújtotta a csendes tüzet, ami mélyen benne
égett.
Másnap ismét egyedül volt otthon, s gondolta mielőtt átadná a
verset, milyen jó lenne letesztelni. Egy ismert oldalon regisztrált tag
volt már jó ideje, de csak nézelődött olykor, s a blogja is jó ideje
ásítozott, mert nem volt benne semmi. Gondolta felteszi a versét,
kíváncsiságból..
Sok időnek nem is kellett eltelnie, hisz jöttek az olvasók. Többen csak olvasták, nem reagálták le, mert ez a jellemző.
Gondolta, talán ilyen gyenge lett a vers, hogy arra sem méltatnak, hogy odaírjanak valamit.
Feltűnt neki, hogy csak hölgyek voltak az olvasói.
Megállapította,
hogy a hölgykoszorú mennyivel fogékonyabb a lírára, valószínű így
próbálják a lelkükben tátongó űrt, valaminek a hiányát kitölteni.
Másnap
munka után benézett az oldalra és lám-lám volt 3 bejegyzés. A szíve
hevesebben kezdett el dobogni, hisz végre visszaigazolást kapott...
„Csodás
érzések” „Micsoda tűz lakozik benned” , „Milyen jó annak, akinek ilyen
verset írnak” és sorolhatnám milyen megjegyzések voltak a verse alatt, s
egészen belepirult.
Szépen sorra megköszönte a méltató sorokat és részéről befejezettnek tekintette a témát.
Másnap
az egyik hölgy ismét ott volt a versénél és újra írt, véleményezett, de
már egészen más hangnemben – kicsit bizalmasabban.
Emberünk udvarias
volt és válaszolgatott, s elkezdődött egy levelezés közöttük napi
szinten. A hölgy kérte, hogy tegyen még fel a verseiből, mert szeretné
őt jobban megismerni.
Aztán egyre többet mesélt az életéről, feltárta magányát, mennyire vágyakozik társ után.
A mi emberünk nem biztatta, csak meghallgatta….
Aztán az első verset követte a többi, ráérzett a vers írás örömére, az alkotás mámorára.
Mindenkor
a hölgy volt az első olvasója aki rendszeresen feltűnt minden nap,
ugyanis a rendszer megmutatta, hogy kik jártak aznap nála.
Kis
idő elteltével a hölgy megjegyzései mellett ott díszelegtek a lüktető
szívecskék, a sokat sejtető fél szavak. A férfi büszkeségének jól is
esett ez a rajongás, lám-lám még mutatkozik irányában érdeklődés. Hiába
ez nemcsak a nőknek esik jól, sőt... Ahogy a versek sokasodtak egyre
többen látogatták a blogját, s megesett, hogy a hölgyek harcolni kezdtek
a férfiért. Elkezdődött a szavak csatározása írott formában….
Már-már
kellemetlen volt a férfi számára, mert a rendszeresen olvasó hölgy
próbálta magának kisajátítani, mintha az övé lenne, s a verseket csakis
néki írná.
A hölgy teljesen beleélte magát, hogy biztosan néki
szólnak a versek. Nagy vihart kavart a blog körül, mert a szerelemre
vágyódó szíve becsapta, és heves rajongása tárgyává tette a férfit.
Úgy
érezte, valami elkezdődött közöttük, de a férfi egyre visszahúzódóbb
lett, már nem kérdezett tőle semmit, mert érezte, hogy a hölgy rossz
irányba fordult, ugyanis azt hitte, hogy ez egy kibontakozó szerelem a
javából.
Talán félszeg ez a kedves férfi és nem akar néki
megnyílni. Szenvedett… várta minden nap, leste mikor lép be az oldalra,
mikor tölti fel az újabb versét, s hogy nyomatékot adjon az érzéseinek, ő
is elkezdett írogatni. Próbálta szavakba önteni amit érez és amire oly
nagyon vágyott.
Fel is tette blogjába az első próbálkozását, csalta oda a férfit, hogy olvassa, de az nem ment.
Ekkor kigondolta, majd ő odaviszi, helybe…és a megjegyzés rovatba bemásolta a vallomását.
Egy
nap a férfit hiába várta, aztán másnap sem jött, a férfi versei
eltűntek a blogból, újból ott ásítozott üresen. A hölgy továbbra is
írogatott, reklamált, kereste, de nem lelte, mert a férfit nem
érdekelte. Ott maradt megsebezve, mert becsapta őt a szíve, hiszen hamis
illúziókba kergette, mert annyira vágyta a szavakat, a vallomásokat,
amiben már nagyon régen nem volt része. Úgy érezte meglopták, becsapták,
kijátszották.
Egy este mikor a férfi hazatért a munkából
asszonya már finom vacsorával várta, a születésnapi vacsorával.
Fiókjából elővette a borítékot, benne egy szépen megírt lapon ott
díszelgett a verse, amit szeretett feleségének írt, s kamaszos
szendeséggel át is adta.
Az asszony elolvasta… könnyek futottak a
szemébe, és megilletődve csak annyit mondott: - De régen is volt
drágám... mikor írtál nékem, s mennyi régen ki nem mondott szóval
simogattad most meg a szívemet. Csodás a versed és büszke vagyok rád, be
is fogom tenni a blogomba, hogy olvassa mindenki, milyen gyönyörűt
írtál nékem.
A feleség is regisztrált tag volt azon az oldalon.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Kellemes szép napot :)
A szeretethez