Vincze Erika:
Nyári lágy esőben....




Lehajtott fejjel szomorkásan lépkedek,
s nem látja most senki sem, ahogy
könnyezik most a két szemem,
s zokogva sajog lelkem idebent.

Pár perce sincs, hogy búcsúztam,
kezemben rózsát szorongattam.
Mondtam egy odaillő verset, s
bánatos szívvel néztem fel az égre.

Te már indultál messzi idegenbe,
ismeretlen titokzatos rengetegbe.
Nyugalmat, békét megtalálni,
angyalként odaföntről reám vigyázni.

Lehajtott fejjel szomorkásan lépdelek,
csak az eső esik szépen csendesen.

Hol vagy, hol vagy életünknek

Szép tündére boldogság?
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókolják?
Fényes orcád néha, néha
Szemünk előtt megjelen?
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?

Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.

De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás türelemnek
Keresztjéhez sem borul,
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj, sietve
Az útfélen alszik el.

Nem túl könnyű



Nem túl könnyű fájó szívvel
az utcán csendben menni.
lehajtott fejjel,kisírt szemmel
mások szemébe belenézni.

Szó nem hagyja el ajkad,
halk sóhajod messze száll.
Nem akarod hallani, hogy
dübörög melletted a világ.

Csak suhansz,sodor az ár,
lépteid nem visznek sehová.
Lágy eső mossa könnyeid,
szél borzolja kipirult orcád.

Nem túl könnyű fájó szívvel
a holnapban megint hinni.
Bús lélekkel újra mosolyogni,
s ajkadra mosolyt csalni.

Tudom, hogy nem vagyok tökéletes.

Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Sokszor hiszek gyerekes dolgokban, sok csalódás ért már, sokszor buktam el. A szerelemben nincs szerencsém, gyakran összetörték a szívemet. Tudom, hogy néha idegesítem az őrült dolgaimmal azokat, akik szeretnek, de mivel szeretnek, legtöbbször meg is bocsátanak. Soha nem akartam készakarva rosszat senkinek, viszont sokan félreértették, vagy félremagyarázták tetteimet. Rengeteg hibám van, de imádom az életet, a jó zenéket, a barátaimat, és igen, lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni!

Egy kicsit félek de remélem minden simán megy .A kezem kell műteni ,így még

ritkábban lehetek itt .Most olyan jó lenne és talán bátrabban elviselném (HA VALAKI FOGNÁ A KEZEM ):

jÓ ÉJT!!!!   kedves BARÁTAIM.....))))  

"Ha szavakba tudnám önteni, amit ma még nem merek,

nem lennének a holnapok csupa - csupa kérdőjelek.

Akitől kérdezek attól választ nem kapok,

előre írt könyvébe bele nem láthatok.

E darabot Ő rendezte, én csak szereplő vagyok,

s a válogatáson is buktam egy nagyot!

Óh Istenem! Azért mit nem adnék,

ha a forgatókönyvbe belejavíthatnék."