Kis türelmet...
12 éve | 0 hozzászólás
Kellemes reggelt szép napot kivánok .Marika
12 éve | 0 hozzászólás
12 éve | 0 hozzászólás
12 éve | 0 hozzászólás
12 éve | 0 hozzászólás
Ha elrejtőzöl szívemben, nem lesz nehéz rád találni.
Ám ha saját álarcod mögé bújsz, hiába is keres bárki.
12 éve | 0 hozzászólás
Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. |
12 éve | 0 hozzászólás
Tudod, megint itt ülök a kis padunkon, ahol mindig elmeséltük egymás búját baját. Én itt vagyok, de téged sehol sem talállak, pedig annyi mindent szerettem volna mondani. Olyan sok a felhő az égen és nem látom még csak a nap halvány fényét sem.. Nem tud kitörni. S minél jobban azon vagyok, hogy eltűnjenek - egyre több lesz. Azt mondom: essen az eső! Legyen minden vizes, sáros, romos.süllyedjek el én is, nem bánom. |
12 éve | 0 hozzászólás
Elmondhatom újra, minek annyiszor neki futottam,
hogy álmomban gyakran a hangodba botlottam...
Bár kétlem, hogy értenéd, ez keserű, de igaz,
rám nézel, és látom azt az eltévedt grimaszt...
Szürke maszkomtól most alkonyodik az élet,
Te nem érted, nem érzed, nincs is mitől félned,
én mégis mondom, némán, de üvöltve,
reggelente már mást látok ott szemben a tükörben...
aki Előled menekül, ez persze megy remekül,
aki támadva a holnapot a távolságban elmerül...
12 éve | 0 hozzászólás
Azt hiszem már te is tudod
milyen az, mikor a történelem
fonala visszakanyarodva,
Nyakadra tekeredik s fojtogat,
Míg lassan szívedből
a szeretet elillan.
Azt hiszem érezted már milyen
mikor, a nap már lemenni
készülődik csendesen,
S te közben mégis ébredezel,
Hogy úgyan úgy lehetsz
te is csak történelem.
Amikor a szerelem buja lángja,
Meghalni készül a gyanakvásba,
S a szenvedések kútja,
Forrásként bugyog fel újra és újra.
Amikor látod már, hogy ugyanaz
vagy mint egy régi kép,
Mi egykor talán ugyanazt mesélte,
Akkor tűnik el valami örökre.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Mindenkinek .
12 éve | 0 hozzászólás
Címkék: szép napot