"Éji szellő hangján suttognak a fák,  Csillagok a mélykék eget bevilágítják. elmondja az öreg hold altató dalát. Így kíván neked szép estét és gyönyörű éjszakát."

 

"Este ha lefekszel, szép álom jöjjön a szemedre,
Reggel, ha felébredsz, jussak majd eszedbe.
Jusson eszedbe egy kedves barát, 
Ki itt van és mindig gondol rád.
Aludj jól, s álmodj nagyon szépeket.
Jó éjszakát."

"Kicsi manó tenyerét ki nyitja
s az álom port a szemedbe szórja
mosolyogva nézi, amint lehunyod őket.

 

Ha egy nap
-Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell, hívj engem. Nem ígérem, hogy megfoglak nevettetni, De sírhatok veled.
Ha egy nap el akarsz futni, ne félj engem hívni. Nem ígérem, hogy megkérlek állj meg. De futhatok veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani, hívj engem. Ígérem veled leszek. És ígérem nagyon csendben.
De ha egyszer hívsz, és nincs válasz Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, hogy nekem van rád szükségem."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis Virág története...

..Ha a szem a lélek tükre, tekintetem messze van, egy másik világban, nem valós, nem szép, nem rossz, de az enyém. Egy kis világ, azért lenne, hogy meghúzódjak benne. Néha. Ha minden összeomlik bennem, kártyavárként dől össze, amit elképzeltem, amit reméltem. Ekkor bemehetnék a világba, de visszajönni rég nem tudok. Mint hervadó virág, minek a látható csekélységét láthatja bárki, ki szemmel néz. De aki szemmel már nem lát, az élet vakká tette, lát mindent, ami fontos lehet.

Míg várnak, míg hiányzol... Míg feléd derűs meleg árad, Addig ne mondd, hogy kár volt, Ne mondd, hogy hiába. Míg van egy békés sziget a sodró áradatban, Hol enyhül a bánat és múlik a jelen, Addig még érdemes a holnapot várnod, Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved. Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed, Míg szavadat értik, és tudják a neved. Addig még érdemes, addig még maradj! Addig még muszáj tartanod magad! Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned, Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.

 

Én már nem merek álmodni,
Mert, nem hiszek tán benne.
Annyiszor rosszat álmodtam,
Hogy bárcsak igaz lenne.

Az este is veled álmodtam,
S az álmomban oly boldogok voltunk.
Átöleltelek és a kezedet fogtam,
Éreztem, hogy szívünk egyszerre dobban.

Még hajnalban is Rád gondoltam,
De még ébren is álmodtam.
Hogy szerelmünk legyen mesés,
Ahhoz minden csók kevés.

Nem tudom, minek nevezzem, amit érzek,
De az álomból felébredek, csak attól félek.
Nem akarok talán soha felébredni,
Mert álmom véletlen sem akarom feledni.