Kis türelmet...
Kis türelmet...
11 éve | 0 hozzászólás
11 éve | 0 hozzászólás
11 éve | 0 hozzászólás
Ha elrejtőzöl szívemben, nem lesz nehéz rád találni.
Ám ha saját álarcod mögé bújsz, hiába is keres bárki.
11 éve | 0 hozzászólás
| Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
| Tudod, megint itt ülök a kis padunkon, ahol mindig elmeséltük egymás búját baját. Én itt vagyok, de téged sehol sem talállak, pedig annyi mindent szerettem volna mondani. Olyan sok a felhő az égen és nem látom még csak a nap halvány fényét sem.. Nem tud kitörni. S minél jobban azon vagyok, hogy eltűnjenek - egyre több lesz. Azt mondom: essen az eső! Legyen minden vizes, sáros, romos.süllyedjek el én is, nem bánom. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
Elmondhatom újra, minek annyiszor neki futottam,
hogy álmomban gyakran a hangodba botlottam...
Bár kétlem, hogy értenéd, ez keserű, de igaz,
rám nézel, és látom azt az eltévedt grimaszt...
Szürke maszkomtól most alkonyodik az élet,
Te nem érted, nem érzed, nincs is mitől félned,
én mégis mondom, némán, de üvöltve,
reggelente már mást látok ott szemben a tükörben...
aki Előled menekül, ez persze megy remekül,
aki támadva a holnapot a távolságban elmerül...
11 éve | 0 hozzászólás
Azt hiszem már te is tudod
milyen az, mikor a történelem
fonala visszakanyarodva,
Nyakadra tekeredik s fojtogat,
Míg lassan szívedből
a szeretet elillan.
Azt hiszem érezted már milyen
mikor, a nap már lemenni
készülődik csendesen,
S te közben mégis ébredezel,
Hogy úgyan úgy lehetsz
te is csak történelem.
Amikor a szerelem buja lángja,
Meghalni készül a gyanakvásba,
S a szenvedések kútja,
Forrásként bugyog fel újra és újra.
Amikor látod már, hogy ugyanaz
vagy mint egy régi kép,
Mi egykor talán ugyanazt mesélte,
Akkor tűnik el valami örökre.
11 éve | 0 hozzászólás
| Azt tanultam, valamikor régen, a szegénység nem szégyen! Meg hogy adni jó, és minél többet adsz, annál több maradsz. Így hát én koldus-szegényen, magamat osztottam szét serényen. Miközben azt gondoltam, így van jól. Gyöngykoszorúkat fonva szép szavakból. A csillagok közé rúgva. Szépek voltak, és igazak. Ólomnál nehezebb mondatokat véstem verseim verőérfalára. Érzések, remények, mozdulatlanságba merevített képek. No, hát ennyi lenne csupán az ember. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
 |
||
| Nagyon szíven ütött ez az írás. Szerzője ismeretlen "...Ülsz egyedül a szobádban csendben, S úgy látszik hogy minden rendben. Hisz hozzászoktál a magányhoz, Ahhoz hogy egyedül imádkozz. Oly rég egyedül vagy már, Nem érzel semmit semmi sem fáj. Megtört szíved darabjait rakosgatod, S rájössz közben annyira nem akarod! Nem akarsz talpra állni, Másoktól vigaszt várni. Nem akarsz megsértett lenni, Majd valakibe lassan beleszeretni. Nem akarsz több sajnálatot senkitől, Minek ha szíved úgyis összetört. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
Vincze Erika:
Nyári lágy esőben....
Lehajtott fejjel szomorkásan lépkedek,
s nem látja most senki sem, ahogy
könnyezik most a két szemem,
s zokogva sajog lelkem idebent.
Pár perce sincs, hogy búcsúztam,
kezemben rózsát szorongattam.
Mondtam egy odaillő verset, s
bánatos szívvel néztem fel az égre.
Te már indultál messzi idegenbe,
ismeretlen titokzatos rengetegbe.
Nyugalmat, békét megtalálni,
angyalként odaföntről reám vigyázni.
Lehajtott fejjel szomorkásan lépdelek,
csak az eső esik szépen csendesen.
11 éve | 0 hozzászólás
|
|
||
| Vándorlásaid során mindig találkozol olyan emberekkel, akik sorsod meghatározó részévé lesznek valameddig, akikkel egy darabig közösen járjátok az utat.Az ilyen találkozásokból születhet barátság, szerelem, vonzás és taszítás.És mindig eljuttok egy olyan útkereszteződésig, ahol majd dönteni kell, ki melyik irányba indul tovább. Ha bármelyikőtök is a külön út mellett dönt, ne sajnáld, így kell lennie, ez az élet örök és megváltoztathatatlan törvénye. | ||
11 éve | 0 hozzászólás
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére boldogság?
Karjaidban kik pihennek?
Ajkaid kik csókolják?
Fényes orcád néha, néha
Szemünk előtt megjelen?
Vagy csak a szív álma képzel
Kétes ködben, fellegen?
Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.
De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás türelemnek
Keresztjéhez sem borul,
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj, sietve
Az útfélen alszik el.
11 éve | 0 hozzászólás
Nem túl könnyű
Nem túl könnyű fájó szívvel
az utcán csendben menni.
lehajtott fejjel,kisírt szemmel
mások szemébe belenézni.
Szó nem hagyja el ajkad,
halk sóhajod messze száll.
Nem akarod hallani, hogy
dübörög melletted a világ.
Csak suhansz,sodor az ár,
lépteid nem visznek sehová.
Lágy eső mossa könnyeid,
szél borzolja kipirult orcád.
Nem túl könnyű fájó szívvel
a holnapban megint hinni.
Bús lélekkel újra mosolyogni,
s ajkadra mosolyt csalni.
11 éve | 0 hozzászólás
11 éve | 0 hozzászólás
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Sokszor hiszek gyerekes
dolgokban, sok csalódás ért már, sokszor buktam el. A szerelemben nincs
szerencsém, gyakran összetörték a szívemet. Tudom, hogy néha idegesítem
az őrült dolgaimmal azokat, akik szeretnek, de mivel szeretnek,
legtöbbször meg is bocsátanak. Soha nem akartam készakarva rosszat
senkinek, viszont sokan félreértették, vagy félremagyarázták tetteimet.
Rengeteg hibám van, de imádom az életet, a jó zenéket, a barátaimat, és
igen, lehet, hogy szeretek tökéletlen lenni!
11 éve | 0 hozzászólás
Egy kicsit félek de remélem minden simán megy .A kezem kell műteni ,így még
ritkábban lehetek itt .Most olyan jó lenne és talán bátrabban elviselném (HA VALAKI FOGNÁ A KEZEM ):
11 éve | 0 hozzászólás
jÓ ÉJT!!!! kedves BARÁTAIM.....))))
"Ha szavakba tudnám önteni, amit ma még nem merek,
nem lennének a holnapok csupa - csupa kérdőjelek.
Akitől kérdezek attól választ nem kapok,
előre írt könyvébe bele nem láthatok.
E darabot Ő rendezte, én csak szereplő vagyok,
s a válogatáson is buktam egy nagyot!
Óh Istenem! Azért mit nem adnék,
ha a forgatókönyvbe belejavíthatnék."
11 éve | 0 hozzászólás
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Ez is ígaz
11 éve | 0 hozzászólás
Címkék: gondolatok