Ha mennem kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét meg másét, Sok holt betûbe zárt eleven lelket, S hogy mindenütt nyomomba szálljanak; Megüzenem a hulló leveleknek. Vinném az erdõt, hol örökké jártam, Hintám, amelyen legelõször szálltam, A keszkenõm, mivel rossz másba sírni, A tollam, mert nem tudok mással írni, Vinném a házunk, mely hátamra nõtt, Az utca kövét küszöbünk elõtt!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kopciherci blogpostja
16 éve | 0 hozzászólás
Reményik Sándor
A menekülõ
Ha mennem kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét meg másét,
Sok holt betûbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak;
Megüzenem a hulló leveleknek.
Vinném az erdõt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelõször szálltam,
A keszkenõm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nõtt,
Az utca kövét küszöbünk elõtt!
Címkék: versek
Tovább