Standovár Ágota

széltánc

nézd ahogy a tó tükrén lágyan ring a kis ladik

esőcseppek táncában búcsút int a nádas is

nézz csak nézz te szem láss át opálos fátyladon

és nevess és táncolj úgy szaporázd te két remegő láb

ahogy a szél susog s a nyár után legyint

de te ne félj nem múlhat el a vágy

ott zsong neked muzsikál

a kar távolodik már úgy fáj

mégis téged akar társnak e bálba

fejét öledbe hajtva hálna át egy más világba

ahol ellágyul a dum-dum is

és nem kényszerből löki ütemét a test

ne sírj csak a tiéd ez az őszi est

hát táncolj táncold át az éjszakát

ringjon a csípőd körbe csak körbe ritmusra

old és szorít minden izom csak táncolj

ne hidd el hogy fáj hiába fujtat és zihál

nem változhatott tűpárnává tüdőd

még nem ért el a tél hát szaporázd

ha feszültséget old nem a jég rian és sikolt

nézd csak az a kis ladik ring a part felé megint

és a nádas rejtekén kiköt bár a szél a nyártól

már az ősz felé szökött és tarkába öltöztek a fák

te csak ölelj borzongj táncold át az éjszakát

József Attila Amit szívedbe rejtesz

Amit szívedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

szíveddel várd ki azt.