A cipzár alkalmazásában az USA haditengerészetéé volt az úttörő szerep,hiszen 1918-ban 10000 cipzárat rendeltek "szélálló" repülős ruháikhoz.

Az első húzózárat -a mai cipzár ősét- Whitcomb Judson amerikai mérnök dolgozta ki 1893-ban.Az akkoriban divatos magas,gombolható szárú férficsizmák gyors becsatolására fejlesztette ki a "kampós zárat".De ez a fajta zár,amely egy nyitót alkalmazott kampók és hurkok egymásba akasztására,még meglehetősen nehézkes volt.

A mai értelemben vett cipzár csak 20 évvel később jelent meg,amikor Judson a húzózár tökéletesítésével a svéd Gideon Sundbacket bízta meg.

A svéd mérnök tervezte meg a "kampó nélküli 2" elnevezésű zárat,amely gyakorlatilag azonos volt a mai cipzárral,s ő fejlesztette ki a fogak gyártásához és szalagra rögzítéséhez szükséges berendezéseket is.

A normál cipzár két vászoncsíkból áll,amelyeknek egymással szembenéző peremén fém- vagy műanyag fogak sorakoznak.A két szalagon a fogak egymáshoz képest eltolva helyezkednek el,így összeakaszkodhatnak.A fogak egyik oldaán kis kiemelkedés,a másikon kis mélyedés van,s amikor egymásba kapcsolódnak,a kiemelkedések a mélyedésekbe illeszkednek.

Amikor a cipzárat bezárják,két szára kétféle szögben lép be a nyitóba,s ott összekapcsolódnak.A cipzár nyitásakor ennek a fordítottja történik.Az összekapcsolt fogak belépnek a nyitóalján,odabenn egymáshoz képest szögben elfordulnak,és végül szétválnak.