Gyulai Pál: Tanács





Kiket szeretsz s a kik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek:

Ne haragudj' rájok sokáig!

De öntsd ki szived', s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.



Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szivünk épen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben

De büszkeségünk be nem vallja.



Ne légy te büszke, légy őszinte,

Hived legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanu, megenyhül bánat;

Oly hirtelen jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat!