Amikor már feladtam minden reményt, túléltem a szerelmeket, megtaláltál, és olyan érzéseket keltettél életre bennem, melyek létezésében sohasem voltam biztos...Majd ismét felfedeztem magamban a jót és újra megtaláltam az elveszített, de az életben fontos szavakat...Elveszítettem a szeretlek, a bizalom, az örökre szavaimat és újakat még nem tudtam kitalálni helyettük. Vonásaid majd egyre mélyebben vésõdnek belém. Kedvesen rám nézel, és olyan könnyedén mondod, hogy szeretsz, mintha ez lenne a legnyilvánvalóbb dolog a világon, és öröktõl létezne.