Ady Endre

 TEMETÉS

Temetek, gyászom van, lélekölõ gyászom,
Temetem elhervadt, boldog ifjuságom,
Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba,
Azt mind belezárom sötét koporsóba...
-- Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Nincs ember szivében oly keserû bánat,
Mint az én szivemben. Elnémítja számat...
Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta,
Aki nekem dalolt lenn a koporsóba
-- Szól a harang búsan, végsõt üt az óra.

Ki fog majd dalolni boldogságról nékem?
Ki ad majd szárnyakat a göröngyös élten?