Ha majd...


Ha majd fûszál leszek,
Mert az leszek,
Igénytelen, egyetlen-egy fûszál,
Egy a sok-sok közül, ahogyan most
A hó alól kibukva sorba áll, -
Ha majd fûszál leszek,
Lesz-e emlékem régi életemrõl,
A fájdalmasról, torzról, tévedettrõl?

Ó, voltak itt is fûszál-perceim
Igénytelenek, tiszták, szabadok,
Az egész réttel együtt-zizzenõk,
Nem nagyzolók, és nem hitegetõk, -
Ó, néha itt is hajnal ragyogott.

A hajnal harmatot is hullatott:
Részvét esõje csókolta fejem,
És tündöklött az álom-kék magasság
A lelkembe hullt harmatcseppeken.