Dzsida Jenő

ŐSZI DAL



Őszi levélke

Őszi szél hajtja,

Nyitva az ablak,

Berepül rajta;

Sápadt kezemre

Leül pihenni...

Pihenj levélke

Nem zavar senki!



Amíg ringatlak,

Amíg becézlek,

Aludj és álmodj

Tündérmeséket;

Aztán menj tovább

Csendesen, halkan...

Hogy itt tartsalak,

Nincsen hatalmam.



Te előtted már

Lehullt a fátyol

Arról a titkos

Sejtett világról,

Ahonan senki

Vissza nem tért még,

S viszontlátsz sok-sok

Levéltestvérkét.



Lesznek közöttük

Kikért remegtem,

Kik után vágytam,

Kiket szerettem

S kiket a zord ősz

Elragadt mégis...

Súgd meg nekik, hogy

Megyek már én is...



1923