Szakács Eszter:
A kétely nélküli látványt.
A tenger titkos zsargonbeszédét.
Levélutakat.
Elképzelt csillagképeket az el nem képzelhető valóság fölött.
A paleokastritsai olajfákat.
Maréknyi szélbe szórt homokot.
A saját álmomban való ébredést,
és a más életekbe veszett életeket.
Az első találkozás boldog rettenetét.
S végül e hiú szavak májusi hóesését,
ahogy elolvad a számon, mielőtt megcsókolnál.