Gyulai Pál: Tanács





Kiket szeretsz s a kik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek:

Ne haragudj' rájok sokáig!

De öntsd ki szived', s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.



Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szivünk épen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben

De büszkeségünk be nem vallja.



Ne légy te büszke, légy õszinte,

Hived legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanu, megenyhül bánat;

Oly hirtelen jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késõ a bocsánat!

Müller Péter: A szeretetrõl



Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövõ gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, õ balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz! ...Szervusz! ... Vagy Még? ... Én is vagyok! ... Isten veled! ... Mikor
találkozunk? ... A választ már nem hallod.
És élsz tovább egy olyan világban, ahol nem a szíved rendezi az emberi kapcsolataidat. Ez nem is baj. Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia.

 Vasas Mihály: Van mikor. . .



Van, mikor kék az ég,
Csendes.
S van, mikor ez épp elég!
Van, mikor látsz egy madarat,
mely suhan.
S jó tudni, hogy szabad.
Van, mikor az erõ hatalom!
Vagy érdem?
De ez csak egy múló alkalom.
Van, mikor tudni veszélyes,
s káros.
A tudás jó! de kényes.
Van, mikor tûrni bölcs dolog!
S lám:
Ki ezt tudja, mindig boldog.
Van, mikor a szerelem fáj,
Tép,
Éget, mar, sötét, homály...
Van, mikor az élet szomorú
s kemény!
De nem! Ez nem háború!
Van, mikor nem süt a nap,
S hideg van.

 

 

 

Akasa: Könyörgés







Én láttalak magadba bújva.

Éjszaka jött,

te kezdted újra.

Böröd alatt meglapulva;

összevizezted a párnát.

Mert minden gyertya végig ég,

s mi eltört, ragaszthatatlan.

De minden csodás ami létezik?

Végül mégis felfoghatatlan.

Én belõled vagyok egy darab.

Vagy Te vagy bennem egy rész?

Így leszünk ketten eggyek.

Siratnivaló Egész.

Istent teremtek vágyaimból!

Verset! Tarkónlõtt álmaimból.

De most meginog szavamtól a rend.

/ Angyalom itt volt,

de már hazament./

Csak hozzád jussak el Szerelem!

 Amikor már feladtam minden reményt, túléltem a szerelmeket, megtaláltál, és olyan érzéseket keltettél életre bennem, melyek létezésében sohasem voltam biztos...Majd ismét felfedeztem magamban a jót és újra megtaláltam az elveszített, de az életben fontos szavakat...Elveszítettem a szeretlek, a bizalom, az örökre szavaimat és újakat még nem tudtam kitalálni helyettük. Vonásaid majd egyre mélyebben vésõdnek belém. Kedvesen rám nézel, és olyan könnyedén mondod, hogy szeretsz, mintha ez lenne a legnyilvánvalóbb dolog a világon, és öröktõl létezne.

 

 

Paulo Coelho A Zahir


Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni -egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erõ. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz.

 Dzsida Jenõ

Tíz parancsolat

- Töredék. -

I.

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törõdnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyi felé kanyarog,
mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra is figyel,
mint az üldözött drága vadra:
célod, hogy rálelj önmagadra.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belole. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektol az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.

A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévo tárgyak között sincsen távolság. Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom. A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye.