Minden ember,minden apró mozzanat életedbe úgy került,hogy magad vontad oda.Azpedig,hogy most mit kezdesz velük,rajtad áll.

 Fura dolog ez a hiányérzet.A legváratlanabb időben jelentkezik,képtelen helyzetekben.Betöri az ajtót.Nem kopogtat,nem kérdezi,hogy alkalmas-e,és a legfontosabbat is elfelejti,hogy fel vagyok-e rá készülve.Csak jön,és beköltözik a lelkembe.Próbálom nem észrevenni,elterelni a gondolataimat.De azokon a napokon,mikor meglátogat,a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép,a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.