Az irányváltási szándékot kanyarodással kell jelezni!

Nem vagyok valaki,de senki sem vagyok,tehát bárki lehetek...

 

Én nem merem elmondani,amit

 

érzek.Félek súlyától,erejétől,és félek attól

 

is,hogy az,akinek szánnám,akivel

 

szívesen megosztanám,megrémülne tőle.

 

 

 

A szem,amelyikkel a világot látod,a te szemed.Külső szemeddel az emberekre figyelsz,belső szemedet megőrzöd önmagadnak.

Anikor visszatekintesz,nem magadat látod,mert nem tükörbe nézel,hanem az embereket.

Hogyan vélekedsz a többiekről?Amikor másokra figyelsz,amikor másokat ítélsz megúgy véled szemed csalhatatlan.
Milyennek látod önmagad?Amikor tükröt tartasz magad elé,egy számodra kedves lényt pillantasz meg.Ismert vonásait szereted,mert biztonságot nyújtanak neked;ismeretlen arcát,melyek olykor téged is meglepnek,megértéssel fogadod.

Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?
 

"...egy kérdés van bennem: Valóban segithetunk-e látni másoknak? És ha vannak olyan emberek, akik egyszerűen képtelenek látni, vagy csak nem akarnak? Hol van a határ,amikor feladjuk hogy másnak megtanítsuk? Mi van, ha amit mi látunk rossz, honnan tudjam mi az igazsag, hiszen mindenkinek saját igaza van?! Hogyan taníthatnánk meg másokat a sajat igazságunkra, mikor még abban is meginoghat hitünk?"

 

 

 

"Ha sokáig nézel a mélységbe,

a mélység is beléd néz."

"ott ültünk a padon, te meg én. szerettelek, és te is szerettél. elmeséltem minden féltett titkomat, és te mindig meghallgattál, csak.. egy percre mintha én nem én lettem volna, kiszálttam egy pillanatra zokogó testmeből, ki válladra hajtotta könnyes arcát, s úgy suttogta el a legfélelmetesebb szavakat, és megijedtem nagyon. és még most is remegek.. mert nem voltál ott. nem volt ott senki. egyedül sírtam, lehajtott fejjel, a semmibe kapaszkodtam, a semmihez beszéltem, én nem tudom.. talán nem is létezel.."

 

- ki vagy te?
- most nem vagyok senki.
- és ki voltál?
- azthiszem te voltam.
- és az jó volt nekem?
- nekünk jó volt.
- miért változtál meg?
- hogy nekem ne legyen jó.
- de így nekem se jó.
- tudom.
- mi lesz így velünk?
- éljük tovább megjátszott életünket, és soha többé nem húzzuk le arcunkról szépen díszitett álarcunkat.
- engem már nagyon nyom. le szeretném húzni.
- ne tedd, mert akkor én is megteszem.
- de hát akkor nekünk jó lesz, nem?
- igen, nekünk jó lesz.. de nézz körül, hány ember függ attól, mit teszünk..
- miért hallgatnék rád, hiszen te nem is létezel..
- valóban, én nem vagyok, de csak azért nem vagyok, hogy te lehess..
- meg kéne köszönnöm?
- ahogy gondolod.
- nem gondolom úgy. sőt, gyűlöllek érte, hogy nekem kell lennem, és te nem vagy.
- gyűlölj. legalább szeretsz.
- megígéred, hogy nem mondod el senkinek?
- igen."

Hal a vízben....relatív és nézőpont kérdése.Te tudod milyen szennyezettek a vizek manapság?

A halászhálók veszélyei...nem beszélve a horgászokról,a csalival teli pecabotokról...a vérengző húsevő halakról,esetleg cápákról.

Globális felmelegedésrő...,lassan felforrnak a vizek.

Hogy is él a hal a vízben?

***   ***   ***   ***   ***   ***   ***   ***  

 

 

mi hiába is kérdjük alázattal,

milyen vétlennek lenni ártatlanul.

mi igazzá csak hazudva lehetünk,

mert csalunk, ha hűek maradunk.

mi jámbor örömet nem szerezhetünk,

s nem lesznek üdvös tetteink.

mert nekünk nem adatott meg más,

mint elkövetetlen bűneink.

 

Ne sírj ,Sárkány,Akit Senki Sem Szeret!Ne sírj befelé,mert azok a könnyeid méreggé válnak!Ne sajnálgasd,ne gyűlöld magad!Ne pocsékold nagy erődet,azt másra kéne elordítanod!

 

 

A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés  megvalósítására.Beszélgetések során az ember mindenféle homályos megfogalmazással és badarsággal élhet,gyakran észre sem veszi.De ha leírjuk gondolatainkat,valami arra kényszerít bennünket,hogy belemenjünk a részletekbe.Ily módon nehezebb becsapni önmagunkat.

 

 

Számtalan olyasmi,ami megvan nekünk,de létének nem vagyunk tudatában,másvalakinek,külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná.

 

 

 

Kívüled élek


                                      Órák,napok jéghártyás ablaküvegét

                                

                                         lehelgetem,hogy meglássalak

                                

                                               Gyönyörű arcod tanulom

                                

                                  utcán,sínek között,örök életveszélyben

                                

                                     nem tudom hova tartó villamosokon.

 

 

 

                                                         Kívüled élek,

                                

                                            oly bátran,hogy abban már

                                

                                            megláthatnád a vacogást,

                              

                              ha egyszer közelről szemügyre vennéd.

                               

                                                     De nem ismersz.

 

 

                                                       Én vagyok az,

 

                                          aki meg tudom szelídíteni

                            

                                 szemöldököd egymást -maró kígyóit,

 

                                   aki nem félek,hogy összezúzódom

                                  

                                                    fekete köveiden,

                                  

                                  aki talán még megbirkózom egyszer

 

                                                iszonyú angyalaiddal,

                            

                                         aki be merek lépni hozzád,

 

                                   a magad -fonta kettős rács mögé,

                                 

                                          és enni adok neked naponta

                                   

                                                     és megitatlak.

                                 

                                          Nem tudsz róla,lehajtott-fejű.

 

 

                                    Érted-e még az egyszerű beszédet?

                                 

                                             Bogozd ki göbös sorsodat.

                                      

                                                               Segítek.

                                 

                                                   Aztán visszaadom.

                                

                                        

                                                          Kívüled élek

                                    

                                                 ilyen siralmas-bátran.

                                

                                        Te itt keringsz,még oldozatlanul,

                                  

                                              csontjaim fehér izzószálai

                                

                                               tízezer voltos áramában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Félve lépsz.Zavartan megállsz.Tétova mozdulatod megtörik,félbe szakad.Most ordítanál,és rohannál...el...vagy még közelebb.
Mi tart vissza?
Valami visszatart még?
   Felemelt kezed közelebb engeded?
Megöleled?
  De ha arcához ér a kezed,aztán már vissza nem veheted...
Szabadulni tudsz még?
     Körbe nézel.Valamit látsz még?Érzékelsz?


 ....zuhanj!
Ütődj a szikláknak közben!
De lebegsz!
 Ütemtelenül,hangosan dobol a vér az ereidben.
Szétrobbanó tested megszűnik,ha leérsz...
                        Tudod.
Bánod..?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha magasra szárnyalsz,hatalmasat zuhanhatsz.De elmondhatod,hogy repültél.

 ************************************************************************************************************************************************************************************************************

Aki szörnyekkel küzd,vigyázzon,nehogy belőle is szörny váljék.S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe,az örvény visszanéz rád.

************************************************************************************************************************************************************************************************************

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.

És megtanulod,hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,és a társaság a biztonsággal.

És kezded megérteni,hogy a csók nem pecsét,és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz,hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,a felnőtt méltóságával,nem pedig a gyermek kétségbeesésével.

És belejössz,hogy minden tervedet a mára alapozd,mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod,hogy a napsugár is éget,ha túl sokáig ér.Műveled hát saját kertecskédet,magad ékesíted fel lelkedet,nem mástól várod ,hogy virágot hozzon neked.

És megtanulod,hogy valóban sokat kibirsz..

Hogy valóban erős vagy.

És valóban értékes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának,hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket,és barátokat szerez anélkül,hogy tudná.

*******************************************************************************************************************************************************************************************************

Kozmikus törvény,emlékszel?A hasonszőrűek vonzzák egymást.Te csak legyél,aki vagy,csendes,egyenes,világosfejű.A dolog önműködő:ha azt adjuk,amik vagyunk,ha minden percben megkérdjük magunktól,,valóban azt akarjuk-e tenni,amit tenni készülünk,és csak akkor tesszük,ha a válaszunk igen,akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok,akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól,amilyenek mi vagyunk,és vonzani fogjuk azokat,akiknek van,és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.

 

 

 

 

****                     **********               ****          ******                       **************               *

Milyen közel állnak egymáshoz:adni-kapni,ajándékozni-elvenni,tisztelni-megalázni,odafigyelni-elvárni,elengedni-kényszeríteni,megbocsátani-haragudni,megbízni-gyanakodni,együtt érezni-közönybe burkolózni,hinni-kételkedni...

 

A választani tudás az igazi tudás.A jó ember ritkán téved.

      ****************         *********       *******           **************                       *********

Tessék:álarcok,maszkok.Nem az a maszk számít,amit félrelök.Ám amit megfog és az arca elé emel,az már egy-egy vonás magából.Az ember nem ilyen,vagy olyan,hanem ilyen is,meg olyan is.Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat,érzelmeire fogantyúkat,hogy megragadhassa azokat.Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók.Nem racionálisak,hanem emocionálisak.Nem baj,ha nem értenek minket,még az sem baj,ha bolondnak tartanak.Mélységesen nem számít,milyennek látnak bennünket mások,ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak,s ha tükreink olyan világba vezetnek,ahová a köznapok embere soha el nem juthat.

 

***********************************************************************************************************************************************************************************************************

 

Nem mozdulok,csodálkozom.Furcsa,szelíd közelsége átitat.Nem szól,nem tesz semmit.Szeret.Nézem a szemét a félhomályban.Nézem a szemét,míg simogatom,nézem amikor a száját csókolom.Látom,hogy éber,már-már riadt figyelme lassan eltompul,feloldódik a hihetetlen kékségben.Tekintete végre elhomályosul,szemhéja lezáródik.S ő valahára elveszti a fejét,megszabadul önmagától,de nem tőlem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem,rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad.Kívánom a közelségedet,és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád.Az előbb néztelek,majd megérintettelek,és rémülten éreztem,mennyire vágyom rád.

****************************************************************************************************

 

 

 

 

 

 

Táncolnék veled,zene sem kellene hozzá;néznélek s nem ügyelnék arra,hogy te vagy más meg ne lássa;ölelnélek,miként álmomban,oly ősztönösen s gondolattalanul,mint még senkit,soha,s ezért félek tőled.Tőled félek.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Lecsukva lát kegjobban a szemem,

 

Mert nappal csak lim-lom tűnik elébe:

 

De ha álmodom,terajtad pihen,

 

És sötét tűz,tűzként csap a sötétbe.

 

Kinek árnyárnyadtól árny felvillan,ó,

 

Láng nappal- mily láng-képet tárna fel

 

Árny-képed,a még jobban ragyogó,

 

Ha másod csukott szemnek így tüzel!

 

Hogy üdvözülnék(mondom)eleven

 

Nappal látva tégedet,ha halott

 

Éjben,nehéz álmom s vak szemeken

 

Szép,vértelen képed így átlobog?

 

Minden nap éj,míg nem látlak,barátom,

 

S az éj fénylő nap,ha meghoz az álom.

**************************************************************************************************************************

 

 

 

 

 

 

 

Ha fáj...

Állok és nézlek

gyűröd a képet

téped

mint egy pillangó szárnyát

egy gyermek

kinek mindent megengednek

nem neki fáj...

az anyja csak nézi

bár nem érti

engedi

nem neki fáj...

végül a járdán hevernek

a gyűrött kép

a pillangó mellett

s az eső veri őket

nem neki fáj...

 

*****************************************************************************************

Lassú tánc

 

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?

Hallgattad,amint az esőcseppek földet érnek tompán?

Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét?

 

Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?

Lassítanod kéne.Ne táncolj oly gyorsan.Az idő rövid..A zene

elillan...

 

Átrepülsz szinte minden napodon?S mikor kérded:"Hogy s mint"?"

Meghallod a választ?Mikor a nap véget ér,te ágyadban fekszel.Tennivalók

százai cikáznak fejedben?

Lassítanod kéne.Ne táncolj oly gyorsan.Az idő rövid..A zene elillan..

 

Szoktad mondani gyermekednek:"majd inkább holnap?"

És láttad a rohanásban,amint arcára kiült a bánat?

Vesztettél el egy jó barátot?Hagytad kihűlni a barátságot,szerelmet,

Mert nem volt időd felhívni,hogy annyit mondj "Szervusz"?

Lassítanod kéne.Ne táncolj oly gyorsan.Az idő rövid.A zene elillan.

 

Mikor oly gyorsan szaladsz,hogy valahová elérj,Észre sem veszed az út örömét.

Mikor egész nap csak rohansz,s aggódsz,Olyan ez,mint egy kibontatlan ajándék.Melyet eldobsz szinte egy perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás.Lassíts,ne szaladj oly gyorsan.Halld meg a zenét.Mielőtt a dal elillan.

 

 

 

        Egyszer megkérdezte tőlem,hogy magányos vagyok-e.

-Mi a magány?Van családom,vannak barátaim.Nem,nem vagyok magányos.-feleltem.

-Nem azt kérdeztem egyedül élsz-e.

-Magány...arra gondolsz,amikor az őrület szélén állsz,amikor szétfeszíti valami a bensőd?Amikor kerge állatként vonyít a fájdalom..amit kitépnél szorongó mellkasodból,mert agyonnyom?Amikor ölelésre vágysz?Hiszen megkapod..Hogy a lelked vágyakozik a csókra?Hogy azt szeretnéd,melléd ülve meghallgasson..ne vígasztaljon,csak beszélhess..Hangtalanul,hiszen nem is fontosak a szavak.Csupán megértésre vágysz,arra,hogy láthass,lehunyt szemhéjak mögül nézhesd őt.Arra vágysz,hogy tétova,félénk mozdulattal megérinthesd..de félsz hozzáérni,nehogy elkergesd.Háború dúl benned.Harcban állsz önmagaddal,és nem tudod mit tegyél.Hogyan lenne jobb?!Ha mit döntenél..?Azt szeretnéd,hogy kézen fogja a szívedet?Hogy ránézve megnyugodj és érezd a meleget?Hogy zokogó lelked többé már nem didereg?

-Erre gondoltál?

........azt hiszem az vagyok...

 

 

 

 Nem tudtam megvédeni magam tőled.

Próbáltam...

Nehéz küzdelem volt végig,egyetlen percig sem pihentem.

Összezavarodott elmém állatként nyüszített bennem.

Legyőztél.

De miért könnyes a szemed?

Legyőzöttként téged féltelek.

Elengedlek..

Hisz a lábaid alatt,összetörnélek..

                          *

 

Boldogság

                 Senki sem bánt,nem fenyeget.Mégis úgy érzed összeroppansz,nem bírod tovább,sebek fakadnak fel benned,vérzel belül.Hangok,képek-s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket;lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak,összecsapnak tudásoddal,nem bánják,állod-e;s te nem állod.Leülsz.Pihenned kell.Töröd a fejed.Kimenekülnél.A visszaút ismerős..túl könnyű lenne visszamenni.És ha előre mennél?Mit találhatsz?..Talán csak álmodod.Rémálom kategóriás őrület.Még mindig felébredhetsz.Láthatod,van esély.

                                                                  * * *

Nem rá tartozik,hogy nélküle csak tengődöm,hogy mellette,általa virulok ki.Nem kötöm az orrára,hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem,mint a fogorvos várószobájában ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok:a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai.Tiszta Hollywood ez az érzés.

                                                                      * * * * *

 

Tengerszem hártyás jegén táncolsz,hóval borított jegenyefenyők alatt.A hó szinte izzik körülötted,gyöngéd kékre halványítva az éjjelfeketéjét,a telihold elmosódik a párában,és mintha higanyezüstöt verítékezne,szellemképesek a csillagok,s oly közel hajol az ég a földhöz,hogy már-már összeölelkezik vele.Rideg gyönyörűség,téli mese.Az életed.Táncolsz,félszegen,attól tartva,hogy beroppan alattad a vékony jég,táncolsz,részegülten,már nem törődve a jeges mélységgel,s egyszer csak felemelkedsz.Felujjongsz,hiszen szárnyalsz,ám ekkor elbotlasz,kékre-zöldre ütöd magad,de felkelsz,és kezded elölről,és folytatod,amikor megroppan a jég,és térdig merülsz a vízbe,kibotorkálsz és táncolsz,mígnem merevre fagynak a csontjaid,táncolsz lassulón,hanyatlón,s ha kibírod,felébred a Nap,és megmelenget.

 

***********************************************************************

Annak van elsőbbsége,akinek hosszabb a középső újja...

*********************************************************************************************

A dolgok fonákját is meg kell nézni.S ha valami égbekiáltóan fontosnak vélt  dolog a fonákja felől nézvést nevettetővé válik,még ha kérdéses is a kiváltott nevetés,máris tudhatom:az a dolog olyannyira nem fontos,hogy szinte teljesen lényegtelen.Nem is érdemel ennél több energiabefektetést.

**************************************************************************************************

 Barátság:finom fészekmeleg.Összegömbölyödsz benne,és jólérzed magad.Csak annyi kell hozzá,hogy megtaláld azt,akit szeretni mersz.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

 

Cseppet sem vagyok hazudós!-tiltakozom!-

..az lehetséges,hogy néha elhallgatok valamit...

esetleg füllentek...

vagy ellent mondok a tényeknek!

De sose hazudok!!!

 

Én nem próbálok úgy tenni,mintha az emberiség barátja volnék.

************************************************************************************************************************

f****************************************************************************************

ha a közlendőm senkit sem bánt meg,nem mondtam semmit

Úgy eltűntél,hogy ma se találod magadat.Mintha láthatatlanul lebegnél.Nyomokat hagysz magad után,robotolsz,csak éppen te magad nem vagy itt.Nem vagy ott,ahol éppen látszol.

-El voltunk foglalva a halhatatlanság kérdésének megvitatásával,észre sem vettük,hogy besötétedett,nem gyújtottunk lámpát.Nem láttuk egymás arcát.Ő közönyös,meleg hangon ,mely meggyőzőbb,mint a hevület-azt mondogatta,hogy a lélek halhatatlan.Azt bizonygatta,hogy a test halála teljesen jelentéktelen,hogy a halál a legjelentéktelenebb dolog,ami az emberrel történhet.Én a bicskájával játszottam,kinyitottam,aztán becsuktam.A közelben valaki már órák  óta egy ismerős dalt játszott gitáron,ezt a hallatlan ostobaságot...ami csak azért tetszik az embereknek,mert elhitették velük,hogy régi...

Azt ajánlottam legyünk öngyilkosok,hogy zavartalanul vitatkozhassunk tovább.

-Gondolom,végül mégis letettek a tervükről...

Őszintén szólva nem emlékszem,hogy aznap este öngyilkosok lettünk-e.

**********-***********-********************-****************-***************-***********************-************

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

*******************************************************************************************************

Neked "L" ha betévedsz! :)

- Így érvel az ostoba: ez a föld az enyém, ezek itt az én gyermekeim. Ime minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkerdezték:
- Miért ostoba az efféle gondolkodás?
- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.
Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják.
Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál.
Ha a tenyeredbe zárod, összenyomod; ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg.
Tartsd szabadon, es örökre a tied marad.
Ez az igazi boldogság!

 

****************************************************************************************************************

A nyuszi részegen sétál az erdőben és találkozik a rókával.
- Szia vöröske !
- Hogy mersz te engem "levöröskézni" ? - kérdezi a róka.
- Ha akarod, le is rókázhatlak !

****     ******        ************       *************              *****************          **********

                                        mint őszi eső, úgy pereg,
                                          seperd le még, ha lehet,
                                          ne..ne.. hideg a kezed...

                                          belémhasít a bűntudat
                                         széttúrtam a járt utat
                                            ne..ne...el ne hagyd

                                    hajamba kap, szemembe tép,
                                     alamuszin gyomromba lép
                                          a zord szél - és mesél...

                                        kitagadva, félrelökve,
                                   üveggyöngyként összetörve
                                       elsodródik messzi tájra
                                     egy rút, dögszagú világba
                                         s szemeit ölbeszegezve
                                   elhiszi, hogy nincsen messze
                                        a megváltó semmi már...